2008.04.16. 06:09
Negyvenévesen lehet Kleopátra
Úgy gondolja, negyvenéves korára teljesedik ki úgy a karrierje, hogy a rendezők már nem csak a szép lányt, hanem a színésznőt is meglátják benne.
[caption id="" align="alignright" width="180"]
Nagyon meghatódott az édesapjáról megjelent albumon
[/caption]– A Kőszívű ember fiai című musicalben a megkeseredett Alfonsine-t alakítja. A figura megformálása során életének mely szakaszából merített?
– Nem a saját élményeimből építkeztem. Belőlem ugyanis gyárilag hiányzik a gonoszság. Nem is igazán értem, mi abban a jó, ha valaki rosszat akar egy másik embernek. Persze, ez még nem akadályoz abban, hogy efféle karaktert játszak. Ha az ember színésznőnek szegődik, néha olyasmi is az útjába kerül, ami abszolút idegen tőle. Ez a pálya éppen amiatt szép, hogy belebújhatunk egy teljesen más ember bőrébe.
– A musical műfaja mennyire áll közel önhöz?
– Szeretem a zenés előadásokat, már csak az ismert családi háttér miatt is. Szegeden, a Dóm téren nőttem fel, emlékszem, bakfis lányokként szájtátva hallgattuk ott Makrai Pált, vagy Bardóczy Attilát. Óriási élmény, hogy most egyazon darabban játszhatunk. Persze Tunyogi Bernadett után azért kicsit nehéz felmenni a színpadra és énekelni, hiszen az ő hangja maga a csoda, ilyenkor inkább színészi eszközökkel igyekszem teljessé tenni a produkciómat.
– Az Antonius és Kleopátra női címszerepével még egyetlen rendező sem találta meg?
– Nem, pedig ezt már annyiszor elmondtam, hogy igazán eszébe juthatnék valakinek. Ám van egy olyan érzésem, hogy amíg a legtöbb szakmabelinek csak az jut eszébe rólam, hogy itt egy szép lány, akire kíváncsiak az emberek, ez nem fog változni. Majd talán később, ha a karrierem kiteljesedik. Úgy negyvenéves koromban már lehet esély arra, hogy a rendezők a színészi képességeimmel is számolnak.
Gregor Bernadett
Született: 1972. május 1-jén.Iskolái: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1995)
Pályája: Nemzeti Színház (1996-2000), Pesti Magyar Színház (2000- )
– Nemrég megjelent egy album az édesapjáról. Olvasta már?
– Igen és nagyon meghatódtam rajta. Gyönyörű kötet, méltó apukám emlékéhez. Tudom, kissé furcsa, de még én is találtam benne olyasmit, amit nem tudtam róla. Ez a könyv azt bizonyítja, hogy egy ember élete nem ér véget a fizikai létezésével. Mindenki addig van köztünk, amíg emlékezünk rá.
Iskolái: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1995)
Pályája: Nemzeti Színház (1996-2000), Pesti Magyar Színház (2000- ) Nagyon meghatódott az édesapjáról megjelent albumon -->
