Hírek

2008.06.23. 16:07

Liberális vágta?

Ha Jankovics Marcell csak és kizárólag a vágta hamisságait, otromba giccsességét, (ál)huszáros és (ál)huszárcsákós álromantikáját teszi szóvá, magam is sűrűn bólogattam volna..., no, de ezekért – kimondva vagy kimondatlanul – a liberalizmust felelőssé tenni..., hát, enyhén szólva is megkérdőjelezhető.

Stanga István

Bár a Geszti Péter által fémjelzett Nemzeti Vágtáról kétségkívül sok-sok negatívumot el lehet mondani (mint ahogyan el is mondanak), mégis igen  rossz szájízzel olvastam azt a beszélgetést, amelyet az egyik hetilapunk készített Jankovics Marcellel, s amelyben az ismert művelődéstörténész, rajzfilmrendező egyaránt leszedi a keresztvizet mind a Hősök terei – hagyományteremtő szándékkal megrendezett – eseményről, mind pedig magáról az ötlet gazdájáról. Azt talán mondanom sem kell, hogy magam nem az olyan megjegyzéseken ütköztem meg, miszerint „...Gesztinek mindegy,  breton igásló vagy magyar versenyló...., amíg üzletet lát benne, csinálja”, meg hogy „...annyi pénzt keres vele Geszti, amennyit akar...”, mert az ilyesmit az ember betudhatja néminemű irígységnek. (Pláne meg annak fényében, ahogyan Jankovics később a saját munkáiról mesélt, kijelentve, azok „...úgy voltak sikeresek, hogy nem „kaszáltam” velük..., nem az üzleti érdek vezérelt.”) De még csak nem is azon az eszmefuttatásan akadtam fönn – noha a kérdéses szavak sok mindenről árulkodnak –, hogy tudniilik miért is nem reklámszakemberekre kell bízni az események megszervezését („...ők szűk látókörűek; arról a világról, amit magyar nemzetnek nevezünk, kevés dolgot tudnak..., nem fölkínálkozni akarok, de jobban örülnék, ha olyan embereket vonnának be ebbe, mint például én.”) Nehezebb viszont megértenem Jankovicsit akkor, amikor Geszti liberális voltával igyekszik magyarázni saját ellenérzéseit, mondván, „...lehet, hogy benne őszinte érzések vannak a haza iránt, de balliberális oldalról azt tapasztalom, hogy mindent, ami nemzeti, megpróbálnak besorolni a fasizmus alá...., így ha onnan jön valaki, akkor kénytelen vagyok fenntartásokkal fogadni.” 

Hát, ha manapság nincsenek is illúzióim a különféle politikai oldalak egymás iránti érzéseivel kapcsolatban (igaz, régebben se nagyon voltak), illetve ha valahol tiszteletre méltónak is tartom Jankovics őszinteségét, mégis meglehetősen riasztó mindaz, amit mondott. És itt természetesen korántsem arról van szó, hogy nekem például tetszett Gesztiék Nemzeti Vágtája..., merthogy nem tetszett. Nagyon nem. Ha ugyanis van valami, amitől szinte az egyik pillanatról a másikra kiver a hideg veríték, az nem más, mint a műmájerkedő magyarkodás, a gulyásos-csikósos, karikásostoros-pirospaprikás betyárromantika, egyszóval mindazok, amiket egyes, viszonylag szerényen „bebútorozott” elmék hamisítatlan hungaricumoknak tartanak, s amelyekből – sajnos – a Geszti-féle rendezvényen sem volt hiány. Ezért aztán, ha Jankovics csak és kizárólag a vágta hamisságait, otromba giccsességét, (ál)huszáros és (ál)huszárcsákós álromantikáját teszi szóvá, magam is sűrűn bólogattam volna..., no, de ezekért – kimondva vagy kimondatlanul – a liberalizmust felelőssé tenni..., hát, enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Mintha csak valaki azon az alapon fikázná teszem azt az István, a királyt, hogy Szörényi Levente nem az a kimondott balliberális művész.

És hogy miért volt számomra különösen elkeserítő mindaz, ami Jankovics szájából elhangzott? Nos, mert ha – ahogy szokták volt mondogatni – a művelt, iskolázott, gondolkodó emberek ennyire végletesen leegyszerűsítve, ennyire sarkosan látják és láttatják a történéseket, tényleg ideje lesz bedobnunk a törölközőt.

Ezek is érdekelhetik