Hírek

2008.11.02. 09:45

Aki nem engedte el őket, az disszidált

1956 őszének a futballal kapcsolatos rengéseit felelevenítő minisorozatunk első részében az októberi napokról volt szó. November elsején aztán a Honvéd túrára indult.

Dénes Tamás

Atyai jó barátom, Vad Dezső az ötvenes évek kiváló teniszezője és válogatott röplabdázója – a Magyar Olimpiai Bizottság későbbi sajtófőnöke – akkoriban már a Magyar Rádió munkatársa volt. Ő az egyetlen újságíró, aki részt vett a túrán. Tulajdonképpen véletlenül került az utazók közé – noha minden résztvevőt jól ismert „nem csak” újságíróként, de a klub sportolójaként is. A rádióban október utolsó napjaiban azt a feladatot kapta, hogy készítsen interjút Puskás Ferenccel, akinek a halálhírét költötte a nyugati sajtó. A csapatkapitánnyal először zuglói lakásán, a Kolumbusz utcában próbált meg beszélni, de Puskás akkor már a Dózsa György úti Honvéd-központban tárgyalt a társaival a közelgő túráról. Vad Dezsőt bizalommal fogadták a játékosok. Az ő javaslatára keresték fel Vas Zoltánt, akinek Puskással előadták, hogy a Bilbao elleni BEK-mérkőzésre készülve szeretnének kimenni, és ehhez engedélyre, illetve az útlevelekre lenne szükségük. Vas telefonált, majd a következőket mondta: „Rendben lesz. Az Öreg azt üzeni, itthon már győztünk, győzzetek ti is!” Az „Öreg” természetesen Nagy Imre volt.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Puskás és Faragó mögött lépdelnek a többiek az Atletic Bilbao elleni BEK-mérkőzés előtt. A képen is látszik, hogy gyászkarszalagot viseltek a Budapesti Honvéd játékosai.
[/caption]Végül Vad Dezső is a csapattal tartott. Az első állomás Bécs volt, majd onnan Németországba utazott a társaság. Puskás később így emlékezett: „Lényegében azért játszottunk, hogy pénzhez jussunk. Hiszen hirtelen, szinte lóhalálában hagytuk el Magyarországot, és nem igazán tudtuk, hogy meddig leszünk távol. Futballoztunk Luxemburgban, aztán Párizsba mentünk, majd Spanyolországban folytattuk utunkat. Ott lejátszottuk a Bilbao elleni, első mérkőzésünket a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, sajnos kikaptunk 3-2-re. De nem éreztük tragikusnak, még mindig úgy gondoltuk, otthon fordítunk. Aztán még legalább három barátságos mérkőzést játszottunk, hogy pénzt keressünk, és hogy fittek maradjunk. Az egyik mérkőzés Madridban volt, egy karitatív szervezet kérésére.”

A madridi mérkőzést november 29-én játszották a város két csapatából összeválogatott tizenegy ellen. A Real Madrid első számú csillaga, Alfredo di Stéfano is pályára lépett. E találkozón – kétéves szünet után – újra Grosics Gyula védte a Budapesti Honvéd kapuját. „November vége felé kaptam egy táviratot, amelyben az állt, ki tudnék-e utazni hozzájuk Spanyolországba. Ezután felhívott egy ismeretlen, aki közölte: másnap várjak a házam előtt a megadott időpontban, és értem jön egy autó. Tiltakoztam, hogy az úthoz nincsenek megfelelő papírjaim, és úgy terveztem, hogy a családomat is magammal viszem, legalább Bécsig. Senkit sem ismertem abban az autóban, amelyik értünk jött. Nagyon idegesítő volt, hogy egész úton civilruhás szovjet tisztek követtek minket. Közel a határhoz ki kellett szállni, mert tankcsapda zárta el az utat, tehát gyalog mentünk át a zöldhatáron. A másik oldalon viszont egy autó várt. Azonnal Bécsbe hajtottunk, ahol már ott volt a Barcelonába szóló repülőjegyem. Másnap elrepültem, és este játszottam. Két év után, újra a Budapesti Honvédban” – emlékezett a Fekete Párduc.

A két, Atletic Bilbao elleni BEK-mérkőzés között játszott például Olaszországban a csapat, és a San Siróban (Puskás két góljával) legyőzte az akkor éppen aktuális olasz bajnoki éllovast, az AC Milant! De megverte a Barcelonát is 4-3-ra, és 5-5-re végzett a már említett meccsen Madrid válogatottjával. Ha be-becsúszott is egy-egy váratlan vereség, újra és újra kiderült: a kontinens szűk élvonalába tartozó csapatok nem tudják legyőzni az utazások miatt alig edző és a korábbi terhelésnek a heti mérkőzéssel többszörösét kapó kispestieket.

[caption id="" align="alignright" width="200"] Puskás két gólt rúgott a Milannak a San Siróban.
[/caption]A csapat egyúttal készült az Atletic Bilbao elleni BEK-visszavágóra, miközben a gárda vezérkara folyamatosan „bombázta” hol telefonjaival, hol távirataival az MLSZ-t, hogy a magyar szövetség engedélyezze a remek anyagi kondíciókat kínáló dél-amerikai portyát. Az MLSZ nemmel válaszolt – erre joga volt. Az indokok némelyike (mint, hogy a játékosok fáradtsága és az időközbeni hazatérések miatt redukálódott létszám miatt a Honvéd nem szerepelne a magyar futball hagyományaihoz méltóan Dél-Amerikában) ma már kicsit megmosolyogtató. A labdarúgó-szövetség vezérkara (ez derült ki az utazást leghevesebben ellenző, ám néhány héttel később Ausztráliába kivándorló Nagy Marcell, az Ideiglenes Intéző Bizottság vezetőjének szavaiból) egyébként azzal kecsegtette a kint lévőket, hogy térjenek haza pihenni, és január-február táján újra kimehetnek. Ám ebben kevesen hittek. Inkább futballoztak. A római vereség után a csapat kétszer is tönkreverte az olasz A-ligás Palermót (6-2, 7-1), és kiütötte az élvonalba igyekvő Cataniát (9-2) is.

Végül Brüsszelben játszotta le a Honvéd a Bilbao elleni visszavágóját. Az UEFA hallani sem akart arról, hogy Budapesten legyen a mérkőzés. A belga fővárosban ötvenezer néző volt kíváncsi a két „semleges” csapat mérkőzésére. A Honvéd kitűnően játszott, ám Faragó sérülése miatt húsz percig Czibor védett, és az akkor bekapott két gól megpecsételte a gárda sorsát. A tulajdonképpeni csapatvezető (a Real Madrid későbbi technikai igazgatója), Östreicher Emil azt mesélte: szerinte – talán Kocsi Sándor kivételével – minden játékos hazatért volna, ha az MLSZ engedélyezi a dél-amerikai túrát. Sokszor hitegették őket azzal, hogy mehetnek, de soha nem kapták meg rá az engedélyt. Most itt volt a lehetőség. „Mialatt Belgiumban tartózkodtunk, ajánlatot kaptunk a brazil Flamengo elnökétől: tízezer dollárt kínált mérkőzésenként, és azt ígérte, fizeti a repülőjegyeket is, ha náluk turnézunk. Az MLSZ-től nem volt engedélyünk az utazásra. Összegyűltünk a Cosmopolitan szálló halljában, hogy szavazzunk. Bozsik Cucu úgy gondolta, mindenkinek haza kellene térnie, de a többség nem látta értelmét annak, hogy visszatérjünk a budapesti káoszba. A brazilokkal nem volt semmilyen írásos szerződésünk, de bíztunk benne, hogy betartják, amit ígértek.”

(Következik a befejező rész: Dél-Amerikában)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!