A Jobbik a neten (is) nyomul

Ha történetesen nem olvasok a dologról, a tapasztalataim alapján akkor is azt mondtam volna, hogy az a gyakoriság és intenzitás, amellyel a Jobbik aktivistái és szimpatizánsai az elmúlt időszakban feltűnnek az interneten – legyen szó a legkülönfélébb fórumokról, blogokról, megyei vagy országos hírportálokról –, korántsem a véleten műve, hanem egy nagyon is tudatos törekvés arra, hogy a magyarországi politikai színpad egyik legfiatalabb szereplője lehetőleg olcsón és hatékonyan népszerűsítse magát. És miután annyi esztendei nyomatott sajtós munkát követően egy jó ideje immáron magam is a webes világban dolgozom, így különösen érdekelt az a Jobbik-dokumentum, amelyről az egyik országos hírportál számolt be, és amely lényegében arról szól, hogy a Vona Gábor-féle csapat híveinek mit is kell tenniük az interneten annak érdekében, hogy a párt úgymond nagynak és erősnek tűnjön, illetve hogy a jövő évi választásokon a lehető legjobb eredményt érje el. Nos, ez a belső „útmutató” egyfelől részletezi, miként is kell kihasználni a neten meglévő számos lehetőséget (különös tekintettel a fentebb már emlíett fórumokra, blogokra, az ilyen-olyan közösségi portálokra, illetve videómegosztókra), másfelől rögzíti ennek a tevékenységnek a célját és értelmét is, mondván „minél többször látják a párt nevét, annál erősebbnek tűnik, és annál elfogadhatóbbnak érzik azt, hogy rá szavazzanak”. Nos, hogy ez a feltételezés vajon mennyire is állja meg a helyét, arról fogalmam sincsen (noha azt természetesen magam se zárom ki, hogy a világhálón való folyamatos jelenlét a valódi súlyuknál többnek mutatja a radikálisokat), ahogyan azt is igen nehéz lenne vitatni, hogy a jobbikosok internetes aktivitása nemcsak kézzelfogható előnyöket, de nagyon komoly kockázatokat is rejt.

És ez a megállapítás még akkor is igaz, ha a Jobbik tökéletesen jól látja az internetben rejlő azon lehetőségeket, amelyeket a hazai pártok többsége egyáltalán nem, vagy csak alig hajlandó észrevenni, jóllehet a választási kampányok tekintetében az már messze nem a jövő, mint inkább a jelen. És itt nem egyszerűen arról van szó, noha ez sem lényegtelen szempont, hogy egy-egy politikai erőt a weben összehasonlíthatatlanul olcsóbban (az említett technikákkal pedig majdhogynem ingyen) lehet „reklámozni”, mint például a nyomtatott sajtóban vagy az elektronikus médiában, hanem arról, hogy vannak olyan szavazók – ráadásul a fiatalabb korosztályokban –, akiket csak és kizárólag így lehet elérni. Hogy ez utóbbi felismerésnek mekkora szerepe is volt Barack Obama amerikai elnök emlékezetes győzelmében, azt ugyan elég nehéz megmondani, de hogy nem elhanyagolható, abban a választási szakértők valamennyien egyetértenek. Na, úgyhogy a Jobbik ezen a területen alighanem komoly lépéselőnybe kerülhet a vetélytársaival szemben, hacsak..., és itt van az a kockázat, amelyről fentebb beszéltem..., hacsak az igen lelkes és ügybuzgó híveinek „köszönhetően” az internetes akció nem kezd el bumeráng módjára működni. Merthogy a semmiféle pártpreferenciával se rendelkezőket és a bizonytalanokat alighanem elriasztja, ha azt látják, hogy a fórumokon, blogokon és más helyeken megnyilvánuló jobbikosok főként az agresszivitásukkal, a fenyegetőzésükkel, az anyázásba torkolló vitastílusukkal tűnnek ki. Nem is véletlen, hogy az „útmutatóban” külön is felhívják a figyelmet arra, hogy amennyiben a pártot negatívan bemutató véleményekkel találkoznak, higgadt érveléssel jelezzék, hogy létezik attól eltérő álláspont is. Ami persze, elvben könnyű, ám hogy a gyakorlatban is sikerül-e megvalósítani, az kérdés..., csakúgy, mint az, bejön-e majd ez a pártvezetők által kitalált www-projekt.