Kubatov és a sötét módszerek

Úgy láttam, elég sokan megütköztek azon, hogy a tegnapi írásomban nem háborodtam fel kellőképpen azon a titokban rögzített beszéden, amelynek hanganyagát a Jobbikhoz közel álló kurucinfó pakolta fel az internetre, és amelyben Kubatov Gábor pártigazgató arról a fideszes adatbázisról mesél, amelynek révén az Orbán Viktor vezette szervezet képes beazonosítani a szimpatizánsokat s természetesen a politikai ellenfelek szavazótáborának tagjait. Hogy az állampolgárok effajta kategorizálása (avagy „B-listázása”, ahogy egyesek ezt a műveletet az ''50-es évek alapján máris elnevezték) törvénytelen, az egy pillanatig sem lehet kérdéses, amiként az sem, hogy szinte valamennyi politikai erő használ gyanús nyilvántartásokat, csak épp nem mindegyik pártigazgatója hősködik azzal egy csomó ember előtt. No, és persze, azt a véleményemet is fenntartom, hogy az ilyesféle ügyekben a törvénysértést szinte lehetetlen bizonyítani..., mert bár a nyilvánosságra került Kubatov-beszéd dolgában is számos feljelentés született (megtette ezt a szocialista párt, nem különben az Országos Választási Bizottság és a Magyar Demokrata Fórum, Sólyom László államfő pedig az ombudsmantól vár állásfoglalást), teljesen biztos vagyok abban, hogy a Fidesz megússza majd a dolgot egy ejnye-bejnyével, esetleg rosszalló fejcsóválással, hogy aztán mindenki gyorsan napirendre térjen a „páratlan skandallum” fölött. Na, egyszóval az álláspontom nem változott, így hát az, hogy most megint elővettem a történetet, nem a „megvilágosodásomnak” köszönhető, mint inkább a Kubatov-szónoklat tegnap megismert folytatásának, ami szerény véleményem szerint sokkal kínosabb a Fidesz számára, mint a „listázás”.

Mert bár sem a beszéd második részét közlő kurucinfó, sem a pártok nem akadtak ki annyira a most hallottakon, mint az adatbázis meglétét igazoló „beismerésen” (azt csak halkan jegyzem meg, hogy a szélsőséges portál naponta követ el a Fideszéhez hasonló törvénysértéseket az „ellenségnek” titulált személyek telefonszámainak a közzétételével), számomra teljesen egyértelmű, hogy amit most tudtunk meg Orbánék módszereiről, az jóval sötétebb képet fest az előttünk álló Fidesz-korszakról, mint akárhány lista. Hiszen miről is beszél az elkövetkező esztendők kormánypártjának egyik vezető alakja? Nem, nem afféle gyerekes csínyekről, amelyekkel eleddig szinte az összes választási kampányban találkozhattunk, s még csak nem is szóra se érdemes szabálytalanságokról, amelyek fölött minden további nélkül szemet lehet húnyni. Nem, nem ilyenekről. A Fidesz pártigazgatója ártatlan emberek besározásáról, gyanúba keveréséről, ellehetetlenítéséről elmélkedett párttársai és a Fidesz jelenlévő „nagyágyúi” előtt, merthogy a hírek szerint a „Kubatov-show”-t élőben nézte Kövér László, az országos választmány elnöke és Pokorni Zoltán, a párt alelnöke. Így ők is hallatták, amint Kubatov a pécsi időközi polgármester-választáson már alkalmazott csalási technikákat ismertet (oktat?), mondván, akkoriban például valakik összeszedték Szili Katalin szórólapjait, aztán vasárnap beszórták azokat a postaládákba, majd rátelefonáltak néhány nem beavatott aktivistára és választóra, akik rögtön megtették a feljelentést a „kampánycsendsértés” miatt. Ugye, milyen egyszerű? No, és ki tudja, hány és hány ilyen „elmés” megoldást ismer és alkalmaz még az ország pillanatnyilag legnépszerűbb pártja? És a cél vajon kormányon is szentesíti majd az eszközt?