A Házelnök magára talált

„Bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna” – mondta pár éve az a Kövér László, akinek az elmúlt napok folyamán sikerült olyan elképesztő verbális ámokfutást bemutatnia – közelebbről valamennyi ellenzéki pártba és a strasbourgi bíróságba egy hatalmasat belerúgnia –, ami alapján mi is nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy faragatlan fideszes politikusból se lesz úriember soha. Hogy egészen őszinte legyek, számomra már az sem volt túlzottan szimpatikus, amikor a T. Ház elnöke az egyik hódmezővásárhelyi gimnázium úgymond „rendhagyó történelemóráján” valamikori és mostani politikai ellenfeleit „savazta” (az iskolai politizálás tilalmába ugyanis aligha fér bele a gyurcsányozás, a hazaárulózás vagy mondjuk „a pufajkás Horn Gyula”), ám a Hír Televízió „Péntek 8” című műsorában még ezt a minden jó ízlést nélkülöző – és a parlament első emberéhez méltatlan – szereplést is sikerült fölül-, pontosabban alulmúlnia. És nem csupán akkor, amikor az európai demokráciák hitelvesztéséről szólva a Lehet Más a Politikát, illetve a Jobbikot lényegében viccpártoknak titulálta („az LMP-t és a Jobbikot nem sokkal tartom komolyabb pártnak, mint a Kétfarkú Kutya Pártot; a világon semmit nem mutattak másfél év alatt, ami alapján azt kellene gondolnom, őrájuk lehetne bízni az ország sorsát”), de akkor is, amikor a vörös csillag viselését illetően toleránsnak mutatkozó strasbourgi emberi jogi bíróságot nemes egyszerűséggel leidiótázta („Strasbourgban néhány idióta, fogalma sem lévén arról, hogy az országban mi zajlott 50 esztendőn keresztül, úgy gondolja, hogy a szabadságjoghoz tartozik, hogy valaki a vörös csillaggal demonstráljon”).

Nos, hogy a némelyek szerint őszinte és szókimondó, mások által viszont nyersnek és faragatlannak tartott Kövér mezei pártpolitikusként miként is vélekedik a Fidesz, illetve az Orbán-kormány ellenfeleiről (ellenségeiről?), no, és persze, az 1950-ben elfogadott emberi jogok európai egyezménye betartásának felügyeletére létrehozott Emberi Jogok Európai Bíróságáról, azzal nincs különösebb gondom, ám hogy az ország egyik legfőbb közjogi méltóságaként ilyen minősíthetetlen stílust enged meg magának, azt nem csupán példátlannak és felháborítónak, de a Házelnök tekintélyét súlyosan csorbító magatartásnak is tartom. Azon respekt kivívásához ugyanis, ami a Magyar Országgyűlés mindenkori elnökét – joggal – megilleti, nem elég drága öltönyt húzni, hajat vágatni vagy éppen bajúszt igazíttatni..., ahhoz kultúremberként és európai politikus módjára kell viselkedni. Amihez sok egyéb mellett az is hozzátartozik, hogy valaki a parlamenti vetélytársakat is tisztelettel kezeli, különösen pedig, hogy egy nagy múltra visszatekintő, elismert nemzetközi bíróság döntését nem ócsárolja széltében-hosszában, hanem – akár tetszik neki az ítélet, akár nem – tudomásul veszi. És bár a Házelnök személyében a Fidesz egyik emblematikus, ráadásul öntörvényű és nehezen kezelhető figurájáról van szó, ha saját maga nem jön rá, hogy amit csinál, összeegyeztethetetlen a jelenlegi pozíciójával, szólni kell neki. Nem gondolom ugyanis, hogy Magyarország nemzetközi megítélésén, ami az elmúlt idők folyamán amúgy is negatívan változott, még tovább kellene rontani.