BB Évi skizofréniával küzd, bizonytalan babája sorsa - képek

Nem tudni, meddig lesz még a budapesti pszichiátrián Párkányi Évi. Az egykori valóságshow-győztes gyógyszereket kap, megfigyelik, de úgy tűnik, állapota nem igazán javul. Legalábbis nagyon változó. A család reménykedik. Édesanyja rendszeresen látogatja. Terikének amellett, hogy nem tudja, mi lesz beteg, magáról gondoskodni nem tudó lányával, azzal is meg kell küzdenie, hogy mindenki tőle várja a válaszokat, a döntéseket.

– Ezt senkinek sem kívánom, hogy ilyen helyzetben legyen, mint én – mondja könnyeivel küszködve Terike. – Évi a lányom, és fogalmam sincs, meggyógyul-e, lesz-e orvosság a betegségére. De ott van a két gyerek is. A pici baba. Vele mi legyen? Felnevelni nem tudjuk, a család már ezt aligha tudná vállalni a napi gondok és Évi betegsége mellett. Jánoskát is Évi nagynénje neveli. De tudom, hogy a lányom gyermekéről van szó. Mondjunk le róla? Az is egy kegyetlenül nehéz döntés. Ezt csak az tudja megérteni, aki mindezt átéli, de azt nem kívánom senkinek sem.

Közben még azt sem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, hogy pontosan mi is Évi betegsége. Skizofrénia – mondják. Az anya nem hisz abban, hogy ez veleszületett betegség volna. Hisz Évin semmi jele nem volt ilyesminek – egészen addig, míg haza nem tért a valóságshow-ból. Terike szerint valami trauma válthatta ki. Talán az édesapja halálával kezdődtek azok a hatások, amelyek végül ide vezettek. Nem tudni.

Minden esetre Évi körül mintha egy fal lenne – mondja édesanyja. Egy-két mondatot beszél, de aztán újra bezárkózik. Vannak tiszta pillanatai, amikor tudja, hogy mi történik körülötte, beszél a babáról, de az anyai ösztönök nem igazán ébredtek fel benne.

A kicsi is ott van a kórházban, anyja közelében, a gyerekosztályon. Az ő sorsa is bizonytalan. A kérdésre, hogy miért nem történik valami az örökbefogadás ügyében, hogy a legalább a kisfiú élete egyenesbe kerüljön, senki sem tud biztos választ.



Terike azt mondja: talán azért, mert a lánya nem cselekvőképességet kizáró, hanem csak cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt áll. Vagyis mindenben ki kell kérni az ő véleményét is, részt kell vennie a döntésekben, bár erre képtelen. Egyszer nem is tudja, hogy újra életet adott egy kisfiúnak, másszor meg kijelenti, hogy szeretné felnevelni a babát.

Vagyis egyelőre csak abban lehet bízni, hogy a kezelések hatására Évi jobban lesz. Ez viszont idő. Amíg csak a remény marad.