Közélet

2007.01.30. 09:25

A rekorder rektor sosem unatkozik

Horn Péter a Kaposvári Egyetem tiszteletbeli rektora. Az universitas alapítója és alakítója volt.

Fábos Erika

– Hogy van?
– Nagyon jól.

– Valóban, vagy csak udvariasságból mondja?
– Kiváló tudományos feladatok várnak rám, ugyanakkor rengeteg adminisztrációs kötelezettség megszűnt az életemben. Mindkét dolog örömmel tölt el.

– Semmi tehermentesülési dep-resszió?
– Semmi.

– Azt hittem, azt meg kell emészteni, ha valaki nyugdíjba megy.
– Nekem volt rá kerek tíz évem. Felkészültem rá. Kiválasztottam az utódaimat, és a legnagyobb nyugalommal hagytam rájuk az egyetemet.

– A tudományos pályafutás tehát ezzel nem ér véget.
– Nem. Mindössze egy nappal lesz több szabadidőm, mint amennyi eddig volt.

– Mi a következő feladat?
– A Nemzeti Fejlesztési Terv számára két projekten is dolgozom. Az egyik az első állatpark, ahol háziasított állatokat mutatnak majd be. A másik: Európa legnagyobb nagyvadtenyésztő és kutatóközpontját szeretnénk kialakítani Bőszénfán. Van néhány izgalmas tudományos kutatás is. Egy új sertés nemesítése, aminek – közérthetően – szebb a szalonnája, mint a mostaniaké. A másik arról szól, hogyan lehet tömés nélkül nagy mája egy libának.

– Szereti a libamájat?
– Nagyon, de nemcsak ezért csinálom, hanem azért is, mert szeretnék segíteni megőrizni a magyar libamáj világhírét...

– Világhírnévszerzésben saját jogon is szép eredményei vannak: Horn Pétert állatnemesítőként, genetikusként nemzetközi szinten jegyzik. Mire a legbüszkébb?
– A tudományos munkáim közül a humándiagnosztikai rendszerek állattudományi alkalmazása talán a legnagyobb hatású. A tárgyiasult teljesítmények közül pedig természetesen az egyetem, bár ez inkább egy nagy kollektív teljesítmény. Rengeteg nagyszerű kollégám és politikusok közös teljesítménye.

– Apropó politika. Egyszer régen komoly köze volt hozzá. Most hogy van vele?
– Guba Sándor után 1985-ben, amikor először választani lehetett a képviselőket, én képviseltem Kaposvárt a parlamentben. Szép idők voltak, akkoriban igen jelentős szellemi potenciált képviselt az országgyűlés. Azóta nagyon sokat változott ez a világ, ma már semmi pénzért nem állnék politikusnak.

– Pedig bizonyára jó politikus lehetett: több mint 16 évig volt rektora az egyetemnek, amivel rekorder Magyarországon.
– Ez nagyon összetett dolog, és talán bizonyos szempontból kell hozzá diplomáciai érzék is persze. Azt gondolom, hogy az volt a titka, hogy ilyen sokáig vezethettem az egyetemet, hogy sosem voltam diktatórikus, mindig megbíztam a vezetőtársaimban, és a kollégáimban és ügyeltem arra, hogy egy egységes csapat dolgozzon körülöttem.

– Pedig ma már az a trendi, hogy az embernek hétévente váltani kell...
– Ebben van is valami. Ahogy ugyanis az ember korosodik, úgy egyre nehézkesebb és nehezebben is változtat. Én szabályosan treníroztam magam ez ellen. Nem véletlenül nem ragadtam meg sosem egy területen. Igyekeztem, hogy a szellemi rugalmasságomat idősebb éveimre is meg tudjam őrizni. Azt hiszem, sikerült.

– Akkor ön nem is lesz olyan igazi nyugdíjas, szép lassú tempóval?
– Nem azt tervezem. Vannak azok a feladatok, amikről már beszéltem, és hát ott vannak a halaim. Nyolcvan akvárium. Életem végéig aktív leszek, mert ez rengeteg munkával jár, tudományossal is. Napi feladat és sikerélmény. Meggyőződésem, hogy a halas barátaim ettől olyan hosszú életűek.

– Mennyi idős?
– Hatvanöt vagyok. Sajnos.

– Sajnos?
– Igen. Annyi mindent tudnék csinálni, ha most csak 45 lennék. Persze úgy, ha 45 évesen már túl lennék azon, amit eddig elértem, na persze ilyen nincs. Ez is sajnos.

– A magyar mezőgazdaság utazó nagykövetének is hívták. Ma is sokat utazik?
– Tudományos konferenciák közül már csak azokra, amikre valóban érdemes. Magánemberként pedig évente kétszer-háromszor a feleségemmel.

– Mindig jutott annyi idő a magánéletre, amennyi kellett?
– Azért, mert mindig nagyon pontosan osztottam be az időmet. Nyolcéves korom óta professzionális díszhaltenyésztő vagyok, már akkor 30-40 akváriumom volt. Sosem unatkoztam.

– Szóval az állattenyésztés eleve elrendelt volt az életében.
–  Genetikus. Az apám is ezzel foglalkozott, és én már három- éves koromban állatokat rajzoltam, négyévesen pedig selyemhernyót keltettem.

Horn Péter

1942-ben született. A Kaposvári Egyetem emericius rektora, egyetemi tanár, akadémikus.

Fő kutatási területe az alkalmazott állatgenetika, kiemelten a baromfi, a sertés, a hal és a gímszarvas fajokban. Több országban dolgozott szakértőként, Indiában, Finnországban, az USÁ-ban, Új-Zélandon és az Élelmezésügyi Világszervezetnél. Magyar és idegen nyelven nyolc könyv, huszonkilenc könyvfejezet szerzője, társszerzője.

1972-ben kerül a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára, 1984-től a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója, majd több mint másfél évtizedig a Pannon Agrártudományi és a Kaposvári Egyetem rektora.

Nős, két gyermek apja.


– A gyerekei? Továbbörökítette a tudományt a családjában?
– Két lányom van. Látták, hogy a kutatás sok munkával és sok lemondással jár, bizonyos fokú mazochizmus is kell hozzá. Nem követtek. Megértem őket.

– Tele van tervekkel, de mi lesz, ha egyszer mégis unatkozik?
– Arra is van tervem. 1970-ben írtam egy könyvet a díszhal- tenyésztésről. Eddig 15 kiadást ért meg. Ha unatkozni fogok, azonnal nekilátok, hogy elkészítsem a korszerű változatát.

Fő kutatási területe az alkalmazott állatgenetika, kiemelten a baromfi, a sertés, a hal és a gímszarvas fajokban. Több országban dolgozott szakértőként, Indiában, Finnországban, az USÁ-ban, Új-Zélandon és az Élelmezésügyi Világszervezetnél. Magyar és idegen nyelven nyolc könyv, huszonkilenc könyvfejezet szerzője, társszerzője.

1972-ben kerül a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára, 1984-től a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója, majd több mint másfél évtizedig a Pannon Agrártudományi és a Kaposvári Egyetem rektora.

Nős, két gyermek apja. -->

Ezek is érdekelhetik