2007.11.13. 18:49
Somogy: szakasztott Ohio
Rendhagyó angol óra a Táncsicsban, gyors polgármesteri vizit, rövidke ebéd, majd egyetemi látogatás. Meglehetősen sűrű napja volt kedden az amerikai nagykövetnek, April H. Foley asszonynak.
– Gyönyörű ez a környék – jelentette ki April H. Foley, mielőtt még szóhoz jutottam volna.
– Szakasztott Ohio?
– Valóban sokban emlékeztet a vidékre, ahol felnőttem. Dimbes-dombos, hatalmas erdőkkel, s az emberek is ugyanolyan barátságosak.
– Volt lehetősége megismerni a magyarokat, hiszen Clevelandben például rengeteg hajdani honfitársunk él.
– Számomra csak akkor derült ki, hogy valójában magyarok, amikor a nagyköveti kinevezésem után sok hasonló vezetéknévvel találkoztam, mint odahaza. Addig nem tudtam, hogy a Kiss, a Lukács vagy a Horváth milyen nemzetiséget takar.
– Megismerte már az állomáshelyét?
– Bár még csak egy és negyed éve vagyok nagykövet, már több mint húsz városban jártam. Minél hamarabb meg szeretném ismerni az országot.
– Így jutott el Kaposvárra is?
– Természetesen ez az egyik oka. Emellett most van a nemzetközi oktatási hét, melyet az Egyesült Államokban is ünneplünk. Hogyan lehetne megfelelőbben megemlékezni róla, minthogy ellátogatok egy több mint kétszáz éves iskolába, a Táncsics gimnáziumba. S ha már úgyis jöttünk, legalább eleget tudtam tenni Babinszky László rektor úr egyetemi meghívásának is.
– Volt ideje körülnézni a városban?
– Jobb lett volna, ha több időnk jut rá. Ám az kiderült, hogy kedves, barátságos hely, s nagyon okos gyerekek járnak a gimnáziumba.
– Taszárra nem akart ellátogatni? Nem is olyan régen az amerikaiak inkább oda tartottak. Aztán elmentek a katonáik, s bizony megsínylette nemcsak a falu, de Kaposvár is... Lát esélyt, hogy valaha visszatérjenek?
– Őszintén bevallom: nem hallottam ilyen tervekről. Ám akik anno itt voltak, mind jó szívvel emlékeznek vissza az itt eltöltött időre.
– Tárt karokkal várjuk ma is az amerikaiakat! Akár a katonákat vissza a reptérre, akár az üzletembereket.
– A gazdasági kapcsolatok erősítésének lehetősége a polgármester úrral folytatott beszélgetés során is szóba került. Szerintem nem rosszak az esélyeik, hiszen Magyarország vonzó a külföldi tőke számára.
– És ön mit szeret benne legjobban?
– Imádom a konyhájukat! Kiváló boraik és remek ételeik vannak. Szeretem a tokaji, a villányi, a szekszárdi és a balatoni borokat, a palacsintát, a gulyást, a paprikás csirkét. Ja, majd el felejtettem: a libamájat is...