Pásztoróra a feleség szobájában

Mielőtt ezt részleteznénk, elmesélünk egy eléggé közismert történetet. Előző év őszén egy férj több barátja társaságában meglepte fiatal feleségét egy helyi szállodában. Az asszonyka nem volt egyedül, így a történetnek válóper lett a vége. A bírósági iratok arról tanúskodnak, hogy a felszarvazott férj biztosra ment. Tudott arról, hogy feleségét nem egyedül találja a szobában, sőt arról is ismerete volt, hogy a szobaszámla a családi költségvetésüket terheli majd.
A Pásztoróra a feleség szobájában, vagy az ügyetlen megbízott címmel a lapban megjelent igaz történet egy Balaton-menti esetet oszt meg az olvasókkal.

Történt pedig, hogy a kánikulai hőségtől és egy fiatal asszonytól felhevült, szalmaözvegy Fonyódra utazott, hogy a tó ,,hullámaiban hűtse le tűzben égő vérét”. Hiába volt a levegő 25 fokos, a víz pedig 24, csak nem csillapodott a feleségét nélkülöző férj hevülete.
– Csak a pásztoróra segíthet rajtam – szólt a férfi.
– Igaza van! – mondta az asszonyka, de okulva a bevezetőben említett asszony történetéből, közölte, szállodába nem megy, ám ha egy villa akadna….



Csakhamar egy szimpatikus idős asszony vállalkozott arra, hogy felhajt egy üresen álló szobát az ,,ifjú párnak”. Szobát azonban sűrű igyekezete ellenére sem talált. Már-már feladta a keresést, amikor az egyik szőlőlak tulajdonosa megszánta a fáradt hölgyet:
– Miután látom, hogy kétségbe van esve és ebből azt következtetem, hogy a küldői még jobban kétségbe lesznek esve, ha nem találnak szobát, a fürdőhelyre utazott lányomét egy napra igénybe vehetik.
Az asszony nagy hálálkodással fizette ki a szoba árát és boldogan futott az ,,ifjú párhoz”.

– Van szoba! – kiáltotta messziről az asszony.
– Hol, hol? – kérdezték egyszerre az izgalomba jött szerelmesek.
– Csak utánam, elvezetem oda magukat.
Elindultak, s míg mendegéltek, az asszony sopánkodott, hogy milyen nehezen szerezte a szobát.
– Itt vagyunk – mondta a házhoz érve.
– A csudába! Kiáltott fel a férfi, arca sápadtra váltott és lélekszakadva futni kezdett.
– Hova fut az úr? – kiáltott utána a néni is, meg az asszonyka is. De a férfi nem válaszolt, így szaladtak utána ők is. A vasútállomásnál érték utol. A lovag még akkor is a verejtéket törölte az arcáról.
– Maga barom, maga hülye….. maga. No de ilyet!
– Mi a baj? Szóljon az istenért! – könyörgött az asszonyka, és remegve várta a választ.
– A feleségem szobáját bérelte ki az ügyetlen.
A néni lehorgasztott fejjel ballagott a kibérelt villa felé, ahol a szőlőlak tulajdonosa előtt megállva így szólt:
– A gazdám meggondolta az ügyet, adja vissza a pénzét!