2011.05.07. 19:23

Kiss László: nem sérült a demokratikus jogállamiság

Húsz perc türelmet kér, a megbeszélt időpontban még a ház előtt vár a taxira, ugyanis közbejött egy pesti munka, s hajnali négy óta azon dolgozott. Ám a hangulatán egy cseppet sem érződik a korai kelés.

Vas András

– Sör vagy bor?
– Inkább boros vagyok – feleli Kiss László.

– Akkor már értem, miért mondott nemet az ingyen sörös népszavazási kérelemre...
– Aki ilyen kérdést tesz fel, annak kiszámláztatnám az OVB-s és alkotmánybírósági procedúra költségeit.

– Sok hasonlót kaptak?
– A népszavazási cunami után elképesztő mennyiségű bugyuta kérdés érkezett. Sajnos nem alakult ki egy szűrő, pedig kellene egyfajta jogi szabályozás erre is. A népszavazás ugyanis egy fontos politikai alapjog, amivel nem illik visszaélni.

– Az új alkotmánynak köszönhetően mostantól megússzák ezeket.
– Ha ezt nézem: hálistennek!

– És a másik oldalról?
– A népszavazás lehetősége megmaradt, s nem is törekszik ellenkezőjére az alaptörvény, azaz ezzel nem sérült a demokratikus jogállamiság.

– Ezek szerint más szempontból...
– A puding próbája az evés...

– Frázis!
– Alkotmánybíróként nekem az aktuális alaptörvényt kell szolgálnom.

– Ami vállalható?
– Legitim hatalom hozta alkotmányos keretek között... Futott úgy nyolc-tíz alkotmánytervezet, akadtak, melyekből személy szerint több gondolatot-javaslatot átemeltem volna. De most az egyetemi tanár beszél belőlem. Merthogy egy száznegyven kilós férfiból kitelik egy hetven kilós alkotmánybíró, s egy ugyanakkora tanár is...

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kiss László alkotmánybíró
[/caption]

– Jánosházáról indulva külön-külön is dicséretes produktum.
– Nem volt egyszerű. Ha nincsenek a testvéreim, az adminisztrátor nővérem és a postás bátyám, esélyem sem lett volna jogra menni.

– És ki adta a példát?
– A másik bátyám jogász volt. S mivel érdekelt a magyar és a történelem, tulajdonképpen csak követnem kellett.

– Műszaki pálya szóba sem kerülhetett?
– Évente kétszer még ma is a fizika és a matematikaérettségiről álmodom. És ver a víz...

– Az iskolában sem akarták másfelé terelni?
– A régészet tetszett, de az akkoriban túl nagy álomnak bizonyult.

– A lapát és az ecset helyett a katedrát választotta.
– Nehezen szoktam meg Pécset, alapvetően ugyanis, s most nem a politikára gondolok, konzervatív beállítottságú vagyok. Csendben jegyzem meg, ez néha a ruháim összeválogatásából is látszik... Az egyetem azonban segített, így bár Vas megyei gyerek vagyok, itt ragadtam. Pécsen itthon vagyok, oda hazamegyek.

– Sűrűn jár arrafelé?
– Sajnos, mivel a testvéreim betegek, hetente megyek hozzájuk a kórházba.

– És Jánosházára?
– Ha kitérőt is jelent, de mindig bekanyarodom. Vár a gyerekkorom illata, a nap fénye...

– Ilyen gondolatokkal inkább írnia kellene...
– Ráhibázott. Most készül a könyvem, az „Ügynökmese”.

– Témánál vagyunk. A pere az Élet és Irodalom, valamint Ungváry Krisztián történész ellen. Akik besúgózták, leügynöközték.
– Voltam én már sok minden, például konzervatív barbár is. A bejegyzett élettársi kapcsolatos ügyben a különvéleményem miatt. Mondjuk egész jó társaságba kerültem, hiszen Pálinkás József akadémiai elnökkel és egy genetikus professzorral helyeztek egy platformra. De neveztek szemétnek, sőt, főszemétnek is, mert 83-ban az egyetemen levetettem egy faliújságcikket, mint párttitkár-helyettes.

– Utóbbit kevesen vállalják manapság.
– Az életrajzomban is szerepel.

– Bánja?
– Mindig közösségi ember voltam nagy szociális érzékenységgel. Nem a világforradalom eszméje vitt a pártba, s nem töltöttem az időm ideológiákkal. Különben, ha ez még nem elégít ki valakit, akár azt is beleírhatom az életrajzba, hogy kisdobosként előbb mókamester voltam, majd zászlóvivő...

– Látom, jól tudja kezelni.
– Alapvetően jóhangulatúnak tartom magam. De a könyvvel azért megvárom a nyugdíjat. Alkotmánybíróként nem illene kiadatnom.

– Akkor még öt év.
– Papíron...

– Hiányérzete lenne, ha nem tölthetné ki?
– Ez egy gyönyörű munka. Olyan helyen dolgozik az ember, ahol fontos az emberi tisztesség, s politikai elfogultság nélkül döntenek különféle ügyekben.

– S ez a jövőben is így marad?
– A jogállamok egységes felfogásából nem lehet csak úgy kilépni, mert akkor jön a fehérorosz nívó.

– A diákjainak biztosan valami ütősebb példát hozna. Azt hallani, imádják az óráit.
– A szakterületem elég száraz tudomány, megzenésíteni nehézkes, s cigánykerekezni sem tudok előadás közben. Marad a példálózás. Ami amolyan éberségi gyakorlat: ha látom, lankad a figyelem, egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Az egyik tanárom, Szamel Lajos példája lebeg előttem. Olyan dolgokat mondott nekünk negyven éve az óráin, hogy csak néztünk: úristen, hogy meri!

– Ma arra figyel mindenki, a jobb- vagy a baloldalnak szól-e a példa.
– Tisztesség vagy tisztességtelenség, becsületesség vagy becstelenség alapján szelektálok.

– Mégis baloldalinak tartják.
– Ennek ellenére, amikor másodszor választottak meg alkotmánybírónak, talán több szavazatot kaptam az akkori ellenzéktől, mint a kormányoldaltól. Mindkét oldalról jó a viszonyom rengeteg politikussal. Ha csak Somogyot nézzük, Gelencsér Attilával, Szita Károllyal, de Lamperth Mónikával és Kolber Istvánnal is.

– Jellemző, hogy példaként éppen a megyét hozta...
– Szeretem a somogyi embereket: őszinték, szókimondóak. A mai világban ez különösen nagy érték...

Kiss László

Rögös út vezetett a profeszszori és alkotmánybírói székbe: a jánosházi fiú szülei korán meghaltak, testvérei támogatták erkölcsileg és anyagilag tanulmányait. Ám elképzelhető, ha nincs a népköztársasági ösztöndíj, nem tudja elvégezni az egyetemet, s az 50 forintos kollégiumi havidíj – mely a kvártély mellett a kosztot is magában foglalta – is nagy segítséget jelentett. Huszonnégy esztendősen, 1975-ben diplomázott a pécsi jogi karon, s bár egyik bátyja Pesten jogászkodott, bent maradt az egyetemen, ahol meglehetős gyorsasággal haladt előre a szamárlétrán: 31 évesen már docensnek és kandidátusnak mondhatta magát, s tíz évre rá a profeszszori címet is kiérdemelte. A jogalkotással, az önkormányzatok alkotmányos helyzetével foglalkozott tanszékvezetőként is, utóbbi posztjáról csak 98-ban mondott le, amikor alkotmánybírónak választották.

Immáron második ciklusát tölti, hiszen 2007-ben újraválasztották, méghozzá – az MSZP jelölte – a jobboldal hathatós támogatásával – annak ellenére, hogy a 80-as években öt évig az egyetem párttitkár-helyettesének mondhatta magát. Szakmai munkásságát több mint három tucat könyv, s 200-nál több publikáció jelzi, s mivel mellette az egyetemen tanít, s az Alkotmánybíróságnak is igen aktív tagja, a reméltnél kevesebb ideje jut a családra.

Akikkel évente azért néhány hetet eltölt Balatonfenyvesen, s ilyenkor kezébe veheti a pecabotot, mellyel eddigi legnagyobb fogása egy nyolckilós ponty. Halászlé és filézett rostonsült lett belőle alkotmánybírói prezentálással, ugyanis meglehetősen otthonosan mozog a konyhában. Ahogyan Somogyban is: jegyzői konferenciák, jogi fórumok állandó vendége, s kifejezetten rajong a megyéért. Talán minden ott dőlt el: Jánosháza köztes megálló a Szombathely-Kaposvár vasútvonalon.