Közélet

2011.11.02. 07:37

„Milyen cigány az, amelyik a másik cigányt meglopja?”

A kétezer ember sok, az ezerötszáz talán elég lenne az önálló hivatalhoz Csökölyben, ahol egy ellopott cipő borzolta a kedélyeket az őszbúcsúztatáson.

F. Szarka Ágnes

Kerti partival, ugrálóvárral, közös főzéssel búcsúztatták az őszt a csökölyi iskolában. Bár a résztvevők reménye szerint a szép idő még sokáig tart, a rendezvény sikerét nem bízták a véletlenre.
– A helyi kisebbségi cigány önkormányzat rendezte a főzőversenyt – mondta Kovács Gábor az iskola igazgatója –, és nagyon szépszámú versenyző akadt. Az eredményt pedig a szülők és a gyerekek közösen fogyasztják el. Van aki csípősre csinálta a marhát és akadt aki nem csíptette meg a disznót, de főtt pacal is egy kondérban.

– Igazgató úr! – lépett egy felháborodott apa az iskola vezetőjéhez – képzelje lelopták a gyerek lábáról a cipőt!
– A lábadról?
– Nem, nem volt rajtam – válaszol a megszeppent lurkó – Az ugrálóvárnál levetettem, onnan tűnt el.
– Kérdezzék meg az osztályfőnökét, meg a társait, biztosan látta valaki – kapta a károsult a tanácsot.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Közös készülődés a halloween-re
[/caption]

– Ebben az iskolában nagyon kevesen fizetnek a közétkeztetésért – mondta az igazgató. –, a halmozottan hátrányos gyerekek aránya ötven százalék feletti, de 80 százalék feletti a hátrányosok aránya. Amit mi kompenzáció terén megtehetünk, azt mi megtesszük, de nem túl szivárványos a helyzet. Ezek a gyerek nem is nőnek akkorára, mint a nem hátrányos helyzetűek, és a szellemi képességeik terén is tapasztalható lemaradás. Ha azt nézzük, hogy az épületbe fér-e még gyerek, akkor vannak tartalékaink. Ha azt, hogy ezeknek a diákoknak mekkora az ideális osztálylétszám, akkor felette vagyunk. Minden nehézség ellenére, ezeket a gyerekeket lehet fejleszteni. Csodálatos eredményeket tudunk elérni. Amikor a leggyengébbek közül való gyerek jó helyen használja a szakkifejezéseket, akkor bizony elszorul az ember torka. De ezt nem szabad mutatni, mert azonnal gyengeségnek érzik és arra a fegyelmezetlenség a válasz.



Közben előkerült a cipőjét vesztett kisgyerek és az apja is.
– Na meglett?
– Nem, ez a tornacipője! – válaszolt az apa. – De mondja meg! – szegezte e sorok írójának a kérdést – milyen cigány az, amelyik a másik cigányt meglopja? Mert fehér ember nem jön ide azért, hogy az én fiam félig széttaposott cipőjét elvigye. Ez csak cigány lehetett. Aztán az ilyenek miatt általánosítanak!
– Hogyan lesz cipője a fiúnak?
– Majd eldől! – mondta dohogva.

Ahogy majd eldől a település önkormányzatának a sorsa is. Bognár Zsolt polgármester várakozó állásponton van.
– A településünk túl nagy ahhoz, hogy ne legyen hivataluk – mondta a polgármester, – hogy az önállóságunkat feladjuk. Több mint ezeregyszázötven lakosunk van. Egy ekkora települést pár embernek működtetnie kell. Körjegyzőségbe hozzánk tartozik Rinyakovácsi, de ott csak százötven ember él. Kevesen vannak, de ugyanaz a feladat. Ha a környékbeli több település összeállna, talán még akkor sem lennénk meg kétezren. Sem Kadarkúthoz, sem Nagybajomhoz azonban nem szívesen csatlakoznánk, nagy a távolság és rossz a közlekedés. Már a tanácsi rendszerben is Csököly, Gige, Rinyakovácsi alkotott egységet. A számok egyelőre változnak, már hallani az ezerötszázas lélekszámú határról is. Majd meglátjuk, de azért ez a bizonytalanság rányomja bélyegét a munkára. A dolgozók tisztában vannak a helyzettel és így nem lehet azon csodálkozni, hogy olyan a hangulatuk, amilyen.

Ezek is érdekelhetik