Nincs több avatás a templomban - nemkívánatos 56-os vitézek

Hetven új vitézt avatott Holl főkapitány májusban a siójuti református templomban, az elmúlt évek hagyományaihoz híven. Kettős keresztet is állított a lovagrend a községben, ahol 2002-ben vitézi világtalálkozót is tartottak.
– Már az idei keresztállítás sem ment simán – emlékszik vissza Holl Ferenc. – A templom mellé szerettük volna, de azt mondta a polgármester, hogy majd a képviselő-testület eldönti, hová tehetjük; leüttet egy karót, oda és csak oda állíthatjuk, egy centivel se arrébb. Meglepődtünk, amikor majdnem a kukoricásban, a kempingünkhöz vezető út végén találtunk a karóra. Ez megalázó. Az avatás után aztán felhívott az új lelkészhölgy és arra kért, legközelebb ne a siójuti református templomban tartsuk. Még világtalálkozót is szerveztem anno Siójutra, a helyieknél laktak a világ minden tájékáról érkezett lovagrend-tagok, érmét is verettem az alkalomra, rajta a református templommal. Nem volt semmi baj, míg az előző lelkész volt és az előző polgármester...

– 1956 novemberében a pesti Royal szállónál folyó harcokban a bal vállamat átlyukasztotta egy golyó – mutatja a ma sem szép látványt nyújtó hegeket a 79 éves főkapitány, siófoki otthonában. Merthogy Holl Ferenc bár fiatal éveit Budapesten élte le, idősebb korára visszatért szülőhelyére, Siófokra. Hogyan került képbe Siójut? Ennek a történetét így meséli el: – Egy vitézavatáson elibém állt egy pörge bajuszú erdélyi ember és azt mondta, még soha nem látta a Balatont. Ez indított arra, hogy valahol szerezzek egy területet, ahová eljöhetnek nyaralni a világ minden tájáról. Siójuton néztünk ki egy telket a kempingnek; magam intéztem el, hogy legyen villany, víz, és szántóföldiről minősítsék át lakóövezetté. A keceli Pintér-művek tulajdonosának köszönhetően kerítés is lett, aztán faházak. Félrerakott pénzünket is elvittem itthonról, „koldultam” is persze körlevélben (háromezer tagunk van Amerikától Afrikáig), mostanra már egy étterem is áll a kempingben; így lett kerek egész.

Huszonegy éve vezetője Holl Ferenc az ''56-os Szövetségnek, a vitézi rendet tizenhat éve alapította.
– A nyugati sajtó az ''56-os magyarok vitézi hősiességéről írt, ez adta az ötletet. Nem voltam Horthy katonája, mi keresnivalóm lenne nekem a Horthy-féle vitézi rendben? – gondoltam. – De 1956 miatt a kötél a nyakamon volt sokáig; a testemmel, a véremmel védtem a hazámat, azért harcoltam, hogy vége legyen a vörös rémuralomnak, hogy ne fordulhasson elő soha többé: csak azért, mert más a véleménye valakinek, bilincs, üldöztetés, hovatovább akasztás várjon rá. Tizenhétszer tartóztattak le, de soha nem ítéltek el.

Ez az igazi ötvenhatos elismerés – mutatja Nemzetőr jelvényét, s a hozzá járó oklevelet Király Béla aláírásával, azzal a szöveggel: a kitüntetés alapítását Nagy Imre hagyta jóvá november 3-án. A vitézi rend főkapitánya egyébként kitüntetéseinek, relikviáinak zömét szülővárosának adta, hogy tegyék közszemlére a siófoki polgármesteri hivatalban.



Heccs András doktor nevét sohasem feledi el. – Ma is áll még a ház a siófoki Fő utcán. Amikor a golyó ért, két pesti kórházból is elmenekültem, mert a ponyvás autó már szedte össze a sebesült forradalmárokat. A siófoki orvos hat héten át kezelt a kertjében álló nyári lakban; ott bújtatott el, mert a lőttsebes sérülést jelentenie kellett volna. Neki köszönhetem, hogy megmaradt a bal karom.

Egyedül ő hasonlít a családban huszár őrmester nagyapjára, állítják a rokonai. – Azt mondják, kemény, de igazságos vagyok.  A link, hazug embereket ki nem állhatom. Melós ember voltam, géplakatos mester, sokat ütöttem a vasat, sosem kérkedtem azzal, hogy én mekkora ''56-os vagyok – állítja Holl Ferenc és arra a kérdésre, hogy ki lehet tagja a vitézi rendjüknek, azt válaszolja: – Nyilas, kommunista nem, csak tisztességes magyar ember.

A gyülekezet elhatárolódik, a polgármester nem érti

Megkérdeztük a Holl Ferenc által emlegetett lelkésznőt. Győri-Daniné Tóth Anett balatonszabadi lelkipásztor azt mondta:
– Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a siójuti gyülekezet presbitereivel közösen hoztuk meg a döntést – melyet a Somogyi Református Egyházmegye esperese, Nagy Csaba is támogatott –, hogy gyülekezetünk elhatárolódik a vitézi rendtől, és az elkövetkezendőkben nem ad helyet templomunkban a vitézavatásnak.

– Meglep, mert Holl Ferenc nem jelezte nekem, hogy gondja-baja volna – reagált Krisztin Endre siójuti polgármester a főkapitány szavaira. – A falu legintenzívebben fejlődő területén (fiatalok építkeznek és jónéhány beépítetlen telek van még) állíthatták a kettős keresztet, s az utcát Vitéz utcára keresztelte a képviselő-testület, mintegy gesztusként. Mi egyebet tehettünk volna? A templomudvarban már áll egy kopjafa, szemben pedig a világháborús emlékmű. Annak a térnek pedig a faluház és a játszótér közelében, ahová a kettős keresztet állították, éppen ettől nőtt meg a jelentősége.