Az ötödik születésnapját már terhesen ünnepelte

1912. február 29-én született. Azon a napon, amikor a legendás színész, humorista Alfonzó is, és akkor, amikor ötven kiló csemege alma, ládástól 28 koronába került. Azóta 25-ször ünnepelte a születésnapját, a mostani alkalommal népes rokonsága körében. Az ünnepség egyfajta Somogycsicsóból elszármazottak találkozója is volt, hiszen a 100 éves Horváth Károly, akit leginkább Csana Karcsiként emlegetnek – lévén sok Horváth a faluban – gyökerei ide nyúlnak vissza, noha most Nagykanizsán él. A somogyi emlékek azonban közelebbinek tűnnek, mesélte, mint a friss történések. Az osztatlan csicsói iskola, ahol hat osztály tanult együtt, minden padsor egy külön osztály. Meg Kovács tanító, akinek az apja muzsikus cigány volt, ezért a helyiek nem mester úrnak titulálták, hanem csak Cigánynak emlegették, ami miatt igen haragudott a falusiakra.

– Kovács igen jó tanító volt – emlékezett Horváth Károly –, de őrülten dühös a csicsóiakra. Az 1919-es történéseknél azt mondta: a hat leggazdagabbat ki fogja végeztetni. Köztük volt az én nagyapám is, ő volt a második legnagyobb gazda, nekünk volt a legszebb házunk. Azt is mondta, hogy a falusiakkal csalánt fog etetni, a keresztet kivitette az iskolából. Aztán egy nap, éppen a Pap erdőről jöttünk haza, elfogták a tanítót, a falu népe őt etette csalánnal, a derekára kötelet hurkoltak, és kocsi után kötve, mezítláb vitték Csurgóra, soha nem jött vissza.

A régi tanítót aztán új követte, és az elsős Karcsi gyerek már fújta az egyszeregyet 200-ig.
– Háromnegyed nyolcra kellett mennünk az iskolába, és nyolc óráig hangosan mondani az egyszeregyet: hétfőtől-szerdáig a kis egyszeregyet, csütörtöktől-szombatig a nagy egyszeregyet. Első osztályban húszig tanultunk számolni, de én így kétszázig tudtam a szorzótáblát, annyiszor hallottam.



A férfi aztán katonának állt, s mivel megélhetés nem akadt helyben, állandó lakosként már soha nem tért vissza a faluba, de a rokonokhoz és a szülők sírjához a mai napig ellátogat. Felmenői között voltak hosszú időt megélt férfiak, de apját a pipa, testvérét a szivar vitte el. Maga nem cigarettázik, de a finom bor egyfajta életelixír számára. 37 éve él harmóniában második feleségével. Mária néni reggel nyolckor elé rakja az ételt, aztán indulhat a nap: néhány éve még nagyokat sétált, most leginkább a szobabiciklin teker, aztán átül a masszírozó fotelbe. Magas, szálfa termete korosztályában egyedülálló. Érdekli a világ, noha olvasni már nem tud, de rádiót hallgat. Mesélte, hogy járt a washingtoni Fehér Házban is, egy évvel a Kennedy gyilkosság után, így akkor még minden a volt elnökről szólt. Bátyja kivándorolt, de maga nem követte volna, ahogy mondta, Amerikában még a tojás is ehetetlen.
Vágya, hogy párja kilencvenedik születésnapját, ami jövő májusban lesz, még együtt ünnepelhessék. Nem magányosan, hanem a Somogycsicsótól Budapestig letelepült rokonság körében. 

„Tinédzserkorú” nagyi

Egyidős vagyok az unokámmal, mindketten a 16. születésnapunkat ünnepeljük februárban – viccelődött Sándor Zsuzsa, a Csurgó Városi Televízió szerkesztője. Ez így persze nem igaz, hiszen Zsuzsa 48 éves volt, amikor Noémi született, de lévén február 29-i, ma még csak 16. alkalommal ünnepel.

– Mivel eléggé zűrös volt a gyermekkorom, a meg nem tartott születésnapok nem tűntek fel különösebben – mondta a szerkesztő. Emlékezetes volt viszont a 4. és a 16. szülinap, amikor házibulit tarthattam, igaz, szülői felügyelettel, és annyi szépséghibával, hogy kedvenc barátnőm éppen ekkor csaklizta el a fiúmat. Persze hamarosan kibékültünk, a fiú meg eltűnt. Az „ötödik szülinapomon” már áldott állapotban voltam, a kilencediket meg háromgyermekes anyukaként ünnepeltem. Valójában soha nem izgatott az elmaradt szülinapozás, hiszen kevesen mondhatják el 64 évesen, hogy még csak 16 szülinapjuk volt. És ennek van még egy előnye: mindenki megjegyzi a születésem időpontját.