Ha üt, ha sír, ha fáj, ha fél - szorong a gyerek az iskolában

 Aminek korántsem szervi okai vannak, hanem különféle tanulási zavarok pszichoszomatikus kísérő jelenségei. Házi gyerekorvosok tudnának talán arról beszámolni, hány kis páciensük keresi őket rendszeresen ilyen panaszokkal. Ám hogy különösen aktuális problémáról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az az érdeklődés, amely a Vadvirág Alapítvány csütörtöki konferenciáját kísérte Kaposváron. Ahol többek közt ezek megelőzésre, kezelésére is kaptak tanácsokat a szakemberek.

Megváltozott a világ körülöttünk, számos új inger veszi körül a gyerekeinket – mondta a Vadvirág Alapítvány konferenciáján Kárpáti Anikó, az alapítvány szakmai vezetője. – Fontos volna ezért, hogy új pedagógia módszerekkel, eszközökkel és szemléletmóddal közelítsünk feléjük. S hogy tanulás közben is alkalmazzuk ezen új folyamatokat, eszközöket. Szeretnénk felhívni a szakemberek figyelmét a tanulás és a motiváció összefüggéseire, s olyan fontos motivációs eszközökre, mint a mozgás, a játék, a zene, és mindazon tevékenységek, amelyeket a gyerekek szívesen végeznek.



Mráv Nikoletta, a Bárczi módszertani központ iskolapszichológusa azzal, hogy a leggyakoribb tanulási zavarokról, a diszlexiáról, diszgráfiáról, diszkalkuliáról beszélt, gyakorlatilag alátámasztotta ezen új pedagógiai módszerek létjogosultságát. – A tanulási zavarok legkorábban a második osztály elején diagnosztizálhatók – mondta Mráv Nikoletta. – Ám az érintett gyerekeknél e zavarok mellett másodlagos tünetek is megjelennek. Mint például az agresszió vagy túlságosan visszahúzó viselkedés, esetleg a bohóckodás, amellyel a figyelmet próbálják magukra felhívni a gyerekek, s ezzel kivívni társaik elismerését. S ami sajnos egyre gyakoribb, a pszichoszomatikus kísérő jelenségek, a has- vagy fejfájás. Amit tehetünk az a prevenció, illetve a korai azonosítás.

Ezeket jól szolgálják az önálló tanulási, önismereti képességek fejlesztését célzó gyakorlatok, az érzelmi intelligencia fejlesztése.
Ha abban gondolkodunk, hogy tanulni egy életen át kell – mondta Bálint Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének adjunktusa –, akkor feltétlenül fontos, hogy ezt ne külső nyomásra tegyük, rossz kedvvel, kényszerrel, legalább leljük örömünket benne. Mert amennyiben nem tudjuk felébreszteni a belső motivációt a gyerekekben, akármit csinálunk, bármilyen módszertani trükköt vetünk be, nem fog eljutni a gyerekhez.

Bálint Ágnes szerint játékkal, humor bevitelével, mozgással, felfedezéssel viszonylag könnyű felébreszteni a motivációt a gyerekekben. – Ám, hogy ez kitartson a középiskolás korig, az már nehezebb dió  – folytatta. – De azért erre is van megoldás: amint megjelenik az absztrakt gondolkodás, valamikor a gyerek 12 éves kora tájékán, érdekelni kezdi a fikció. Kapható lesz intellektuális játékra, például alternatív világok megalkotására, az abba való behelyezkedésre szerepjátékok formájában. Bármire, ami intellektuálisan megmozgatja – a sci-fi, a fantasy, a detektív regények –, arra fogékony ez a korosztály. Tehát, ha egy csomó Mi lenne, ha? kérdést tennénk föl a gyerekeknek, akkor motiváltabbak lennének, s máris jobban otthon éreznék magukat a tanulás terén is.