Közélet

2014.05.11. 08:00

Bakonyi betyár a somogyi rengetegben

Bakonyi János sok ezer kilométert túrázott, az évtizedek során tizenöt pár cipőt elnyűtt. Hetvenkilenc évesen fiatalokat megszégyenítő energiával vág a hosszabb távnak. Azt mondja: a madarak csicsergése zene füleinek, akárcsak a túrázó társak felszabadult nevetése. A bakonyi betyárnak is becézett korelnök személyi igazolványa 2055-ig érvényes: addig szeretne kirándulni, amíg a szíve jól kalapál, s a lába bírja.

Harsányi Miklós

– 1967-től túrázom rendszeresen, soha nem estem kétségbe, ha hosszabb távra szólt a felkérés – felelte kérdésünkre Bakonyi János, a kaposvári Természetjáró Turisták Somogyért Egyesületének elnöke. – Úgy emlékszem, a legelső szervezett kirándulás Visnye környékére vezetett. Remek volt a hangulat, s annyira megtetszett a közösség, hogy újra és újra jelentkeztem. Azóta is hűséges vagyok a csapathoz.

– Hogyan viselte a menetelést?
– Jól bírtam a tempót, ha a csapat együtt van, akkor aligha állja bármi is az utunkat. Megedződtem: a családunknak régen 36 hold földje volt, gyerekkoromban rengeteget gyalogoltam, így a 10-15 kilométeres túra korábban meg se kottyant. Legutóbb húsvétkor kirándultunk: meglocsoltuk a hölgyeket, aztán a Tókaji-parkerdő felé vettük az irányt.

– Teljesítmény- vagy élményközpontú a kirándulás?
– Úgy állítjuk össze a programot, hogy minél többen teljesíthessék. Nem megerőltető, ember feletti megpróbáltatások elé állítjuk a jelentkezőket, bár nyilván akadnak hosszabb utak. Közelmúltban egy tihanyi túrán vettem részt: 77 évesen nagyjából 24 kilométert tettem meg nyolc óra alatt.

– Fiatalok is túráznak?
– Vannak szép példák, ám gond, hogy nem tömegesen jönnek. Sokan órákat töltenek a számítógép előtt, alig mozdulnak ki a négy fal közül. Tisztában vagyok azzal, hogy szükség van a számítástechnikára, a laptop kezelését én is megtanultam, ezzel együtt azt is tudom: a megfelelő fizikai állóképesség létérdek.

– Tudatos egészségmegőrzési program vagy kikapcsolódás a természetjárás?
– Is-is. Sajnos, épp elég rossz példát láttam, hallottam az elmúlt időszakban. Van, aki nyugdíjba megy, s szinte egész nap csak a tv-sorozatokat nézi. Ilyen körülmények között előbb-utóbb elkényelmesedik az ember, meghízik, ami seregnyi betegséghez vezethet. Ezt szándékosan szerettem volna elkerülni: kézenfekvő megoldás a gyaloglás. Én vagyok a családi anyagbeszerző: boltba megyek, ügyet intézek, szinte egész nap jövök-megyek a városban, öt-hat kilométert majdnem mindennap benne van a lábamban.

– Bakonyi betyárként becézik barátai. Mennyire mozog otthonosan az erdőben?
– A lassan fél évszázados túrázás során alaposan megismertem hazánk tájait, s azon belül Somogy legszebb értékeit. Külföldre is eljutottam: nemrég Ukrajnából kaptunk meghívást egy zömmel magyarok lakta községből. Régebben Lengyelországban, az egykori Csehszlovákiában és Bulgáriában is kirándultam társaimmal. Hegyekben barangoltunk, megismertük a helyi szokásokat, s jókat ettünk. Sok finomságot kipróbáltam, például a bolgároknál kiváló volt a sopszka-saláta.



– Melyik volt a legemlékezetesebb útja?
– Szinte kivétel nélkül mindegyikre örömmel emlékszem vissza, a környékbeli kirándulások éppolyan kellemesek, mint amikor sok száz kilométernyi távolságra utazunk. Például a Magas-Tátra vagy a Plitvicei-tavak is örök élmény számomra. A túra, az együttlét a lényeg.

– Ahol néhány alapkelléknek mindig hasznát veszik.
– A technika változik, ám a fontos felszerelések köre alig. Praktikus, ha a hátizsákban van szendvics, tea, meleg holmi, iránytű, bicska, zseblámpa, s jó szolgálatot tehet a gumicsizma is. A holmik között akadhat nem mindennapi darab is. Varga Károly, az ismert szentgáloskéri fafaragó barátom egy kígyófejes túrabottal lepett meg. Lényeges a kényelmes lábbeli, ez alapkövetelmény: a divatos, ám új cipő viselése egy-két túrázó társnak korábban kínos órákat okozott. Hólyagosra törte fel a lábukat, ám a kellemetlenségből tanultak az ifjak.

– Két-három generáció is túrázik alkalmanként. Könnyen szót értenek egymással?
– Teljes mértékben. Huszonéves fiúk, lányok mellett középkorúak és idősebbek is bakancsot húznak. Tegezzük egymást, poénkodunk, ám eközben is megadjuk a tiszteletet a másiknak. S ami szinte valamennyi túrában közös: a felszabadult, jó hangulat. Nagyokat nevetünk, s tudjuk, hogy a túrázás, a természetjárás javunkat szolgálja. Fizikailag éppúgy, mint lelkileg.

– Májusban ünnepli 79. születésnapját. Hogy érzi magát a korelnök?
- Köszönöm, jól. Az igazolványom 2055 augusztus 25-ig érvényes, de már időben szóltam a csapatnak: ha valami csoda folytán megérem azt az évet, akkor az egész társaságot meghívom egy finom ebédre. A viccet félretéve: remélem, még hosszú ideig együtt lesz a közösség, ehhez elsősorban egészségre van szükség.

– Szerencsés ezen a téren?
– Egyszer kellemetlen időpontban szenvedtem balesetet. Gyümölcsöt szedtem, de a létra felborult, s kifordult a bokám. Ez nem sokkal erdélyi utunk előtt történt, képzelheti, hogy mennyire ideges voltam. Kórházba mentem, s az orvos ellenezte, hogy ilyen állapotban bárhova is elutazzak. A doktor urat arról győzködtem: a sérülés nem volt tervezett program, ellenben az erdélyi túra igen. Végül mehettem, de szigorúan a lelkemre kötötték, hogy nem szabad megerőltetni a lábamat. Szerencsés voltam, meglehetősen gyorsan felépültem... Olyannnyira, hogy a búcsúesten jót táncoltam.

– Ennyire vidám akkor is, ha a turistaházak, erdei útvonalak állapotára gondol? Hogyan tartják karban a Két túra útvonalat?
– Szerencsére lelkes emberek dolgoznak a környéken is, akik időről időre gondoskodnak a jelek festéséről, a táblák pótlásáról, a kisebb karbantartási feladatokról. Értéknek tartom a túrázást: a testileg, lelkileg egészséges ember nyilván jobban teljesít a munkahelyén. Ezt felismerve szerintem érdemes óvni, védeni a természetjáráshoz kapcsolódó létesítményeket. Csapatunk az erdészet Tókaji parkerdőben található turistaházát használhatja, s a gyertyánosit is felkereshetjük. Úgy tudom, lehetőségeikhez mérten a többi civil szervezet is igyekszik megfelelően gondoskodni az épületekről. Örvendetes lenne, ha a meglévő turistaházak fejlesztésére, korszerűsítésére újabb pályázati pénzt kaphatnának az egyesületek, s a túraútvonalak állagmegóvására is elég forrás állna rendelkezésre. Nem egetrengető összegről lenne szó, ám a fejlődéshez nélkülözhetetlen. Amúgy lényegesnek tartom a példamutatást minden téren. Csapatunk május 3-án munkatúrán vett részt, a Gyertyánosi erdő takarítását végeztük el. Munka után pihenés: közös szalonnasütés zárta a programot.

– Meddig kíván túrázni?
– Hála Istennek a szívem bírja a tempót, s a hétvégi rendezvényükön a 2014-es programról is szó esett. Legalább negyven túrát, kirándulást szervezünk.

– Mi a titkos vágya?
– Kína. Ha anyagilag megtehetném, még bevállalnék egy távol-keleti utat. Amúgy ha nem is ilyen messzire, de azért talán összejön egy izgalmas osztrák barangolás: vágyam, hogy egy autóbusznyi csapattárssal közösen kiránduljunk a nyáron. Úgy érzem, még van elég erő a lábamban.

Visnyéről indult

1935-ben született Visnyén. 1963-tól a kaposvári cukorgyárban dolgozott, később a MÁV- nál tehervonat-kísérő volt. Ezután újságárusítással foglalkozott. 1967-ben az egykori kaposvári fazekas háziipari szövetkezben helyezkedett el, kerámia- és kályhacsempegyártásban vett részt. Nős, két gyermeke van.

Nagyfröccsöt és borravalót is kapott a hírlapért

– Kaposváron sokat gyalogoltam az 1960-as években, amikor Esti Hírlapot árultam – mondta Bakonyi János. – Az idősebbek bizonyára emlékeznek az egykori Iparos vendéglőre. Az egyik vendég rendszeresen tőlem vásárolt újságot, olykor busás borravalót kaptam tőle. Előfordult, hogy a 60 fillérbe kerülő lapért két forintot és egy nagyfröccsöt adott. Emlékezetes volt, amikor egy öt tagú, szemlátomást igen kapatos társaság a Csiky Gergely Színház közeli presszóban kért tőlem az újságot. Nem tudom miért, de valahogy mindenki olvasni akart. Három forint helyett egy húszast nyomtak a kezembe, azzal a felszólítással, hogy azonnal távozzak!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!