Elvitte Yvette a palántákat: kései és kevés lesz a dinnye

– Egy hektárról átlagosan hatszáz mázsa gyümölcs jön le egy idényben, mi most jó, ha háromszázzal számolhatunk – tárta szét a kezét elkeseredetten Horváth Kálmán lengyeltóti őstermelő. – A korai érésű palánták teljesen tönkrementek, azon a részen semmi sem terem majd.
A vihar ugyanis nem kegyelmezett az amúgy lefóliázott, s csepegtetőrendszerrel nevelgetett palántasoroknak: a nejlont meg sem találták Horváth Kálmánék, akik az öntözőcsöveket jó hetven méterrel arrébbról, a barackosból szedték össze.

– Pedig mostanáig úgy tűnt, ez végre jó év lesz, hiszen az időjárás eddig kegyes volt hozzánk – tette hozzá a gazda –, de hát ilyen a mezőgazdaság, néhány nap alatt tönkremehet egy szezon munkája.
Mert most úgy néz ki, hiába kezdték kora tavasszal a tápkockázást a lengyeltóti környéki dinnyések, aztán ültettek ki palánták tízezreit, a múlt heti szélvihar és a lehűlés erősen visszaveti majd a termést. Pedig Horváthék – éppen a folyamatosság miatt – egészen korai, 65 napra termő fajtákat is palántáztak, hogy júliustól szeptember közepéig folyamatosan friss termést tudjanak árusítani útszéli standjukon.



– Ha nem veszem a palánták, az öntözés, a permetezés költségeit és a belefeccölt munkát, hanem csak a kieső termésmennyiséget számolom, akkor is úgy 2,5 millió forint a kárunk eddig – sóhajtott Horváth Kálmán. – És az sem túl szívderítő, amit a többi soron látunk: legalább kétszer-háromszor ekkorának kellene lennie már a növényeknek, vagyis jelentős késésben vagyunk.

Ettől persze még a jövő hónap közepétől már lesz dinnye a piacon, ugyanis – ahogyan az elmúlt esztendőkben, úgy az idén is – jelentős mennyiségű külföldi gyümölcs érkezik az országba. Elsősorban Dél-Olaszországból és Görögországból érkeznek a szállítmányok, ahol a szállítás miatt még az igazi érés előtt elkezdik a szüretet, így az import íze nem hasonlítható a hazaihoz. Viszont alacsony ára miatt – a külhoni termelők úgy vannak vele, inkább keveset kapjanak árujukért, mint semmit – komoly konkurenciát jelent a hazai dinnyéseknek. Ez is az egyik oka – a másik pedig a kiszámíthatatlan időjárással összefüggően a tervezhetetlen bevétel –, hogy Somogyban egyre kevesebben dinnyéznek: míg régebben Lengyeltóti, Nikla és Mesztegnyő környékén rengetegen dinnyéznek, s a rendszerváltás előtt alig akadt téesz errefelé, mely ne foglalkozott volna a gyümölccsel, most a környéken jó, ha fél tucatnyian vágunk bele évről-évre a dinnyézésbe. A korábbi, több száz hektáros termőterület alaposan összezsugorodott, pedig a gyümölcs kifejezetten szereti az itteni homokos talajt, melyen először a hagyományos, sötétzöld fajta érik be, s rá tíz napra, két hétre jön a csíkos.

Az idén előbbiből kevés lesz, s az is a megszokottnál később.