Nem csak egyetlen nap kellene megbecsülni a munkásokat

– Ez a nap tényleg a miénk – jelentette ki Markó Róbert –, igaz, ma már nem ugyanaz a hangulata, mint régebben.
A nagyatádi Coats cérnagyár munkását és társait a május elseje jelentőségéről kérdeztük, s bizony a kétkezi dolgozók abban egyetértettek, a hajdan felvonulással ünnepelt nap fénye sokat fakult a rendszerváltás óta.

– A munka, pontosabban a munkások ünnepe egy időben a kiállásról, az önbecsülésről szólt – magyarázta az egyik kaposvári gyár női munkása –, számunkra tényleg különleges napnak számított, hiszen arra emlékeztetett, hogy a dolgozók kiálltak az érdekeikért. Ma az ilyesmi nagyon ritkán fordul elő, így bennünk is átalakult a május elseje jelentősége.
– Leginkább egy olyan nap, amikor nem kell dolgozni menni – jegyezte meg kollégája –, s a mai hajtós világban már ez is nagy szó sokaknak. El tudunk tölteni egy napot a családdal, szusszanhatunk egyet. A régen oly jellemző nagy társadalmi életre viszont már nincs példa.

Akik hallották szavait, bólogattak, egy ötvenesforma férfi azért megjegyezte: kár, hogy elmúltak azok az idők.
– Félreértés ne essék, nem az akkori rendszert sírom vissza, hanem az összetartozás érzését és az összetartást – tette hozzá sietve. – Mert nem csak a kötelező felvonulásról szólt annak idején az ünnep, hanem a kollektívák együtt mentek el sörözni, kimentek a majálisba, mindenki vitte a családját, s ez erősítette a közösséget. Ma, akinek van telke, megy kapálni, permetezni, gazolni, vagy otthon ül a tévé előtt, s legfeljebb kibont néhány sört.



A munkások többségének a közös programok valóban hiányoznak, ám arra a kérdésre senki sem tudott egyértelmű választ adni, miért nem szerveznek maguknak valamilyen rendezvényt.
– Ez már nem az a világ – sóhajtott fel egy nagyatádi asszony. – Akkor az embert is jobban megbecsülték, a vállalatok is figyeltek rá, május elsejére legyen valami kis plusz a borítékban. Ma az is nagy szó, hogy nem akarják munkanappá tenni.

– Az a baj, hogy a melós ma már senki sem becsüli – mondta egy kaposvári férfi. – Divat lett az előző rendszerből itt maradt csökevénynek tekinteni, a május elsején pedig gúnyosan röhögni, hogy egy retró kommunista ünnep, noha Nyugaton sokkal komolyabban foglalkoznak vele, nagyobb a becsülete. Itt viszont már annak is örülünk, ha ezen a napon valaki megemlíti a kétkezi munkást. Pedig az lenne a normális, ha az év minden napján megbecsülnék a dolgozó embereket...

Kétmilliós támogatás

Kétmillió forintot osztott ki tehetséges diákoknak és különböző nyugdíjas-szervezeteknek a munka ünnepe alkalmából a 23 éve működő Szolidaritás Alapítvány, mely eddig több mint húszmillió forinttal segítette a rászorulókat. Az idén másfélszáz diák 10–25 ezer, öt szépkorú csoport pedig 20–60 ezer forint támogatásban részesült: előbbiek a tehetséggondozás jegyében, utóbbiak közös programjaik támogatásaként vehették át az összeget Svajda Józseftől, az alapítvány alapító elnökétől.