Csend, béke, nyugalom: befogadta a somogyi táj a párt

Más külföldiekkel is meg akarták osztani ezt az érzést, ezért ingatlanok közvetítésével foglalkoztak sokáig, de azt mondják, hogy mára lecsengett a hullám, amikor a nyugat-európaiak közül sokan vettek házakat a somogyi falvakban. Ken Owen azonban nem pihen, fényképezőgéppel járja a vidéket, hogy megörökítse azt, ami megragadja.



Régi vályogház volt, azért tartja a nyári hőségben is a hűvöst – mondta a férfi élettársa, amikor megmutatta az átalakított épületüket Gálosfán, ahol élnek.
– Ken édesanyja japán, az édesapja brit, ő Japánban nagykövet-helyettesként diplomata volt, az anyukája pedig a titkárnő, így találkoztak. Ebből a házasságból született Ken és az öccse. Tíz éves koráig éltek Japánban, aztán visszaköltöztek Angliába. Ken 21 éves korában távozott a Nagy-Britanniából, otthagyta a biztos munkáját – egy biztosítótársaságnál dolgozott –, a szabad élet reményében. Fogta a gitárját, megvette az első repülőjegyét Rómába, és ott maradt, utcazenészként élt, a saját dalait adta elő. Az ezzel keresett pénzből vett egy lakókocsit. Akkoriban ismerkedtünk meg egy közös texasi barátunk révén. Beszálltam Ken lakókocsijába, egy pár lettünk, én is feladtam a biztos olaszországi munkámat, asszisztensként dolgoztam. Végül elromlott lakókocsi, és hazaköltöztem, mert édesapám beteg lett. Ken jött velem – mondta el a történetüket Szabó Bernadett.

A fiatal pár úgy gondolta, hogy a lakókocsi árán vesznek egy parasztházat Kaposvár és Szigetvár között, Ken Taszárra készült, hogy tolmács legyen az IFOR-nál.
– Gyönyörű a vidék, és ami nagyon tetszik nekem, az a csend. Nagyon jól érezzük magunkat az egyszerű falusi emberek között. Beilleszkedtünk a helyi közösségbe, bár néha furcsán néznek ránk. Húsz éve vegetáriánusok vagyunk, falun ezt elfogadtatni szinte lehetetlen – mondta Ken.

Tíz évig ingatlanközvetítőként tevékenykedtek, külföldieknek adtak el somogyi házakat, az üzletekből sok barátság született. 2003 és 2010 között a hollandokkal kezdték, aztán jöttek a belgák, majd az angolokra váltottak. Kezdetben könnyű volt, mert a nyugat-európaiak abban reménykedtek, ha Magyarország belép az unióba, felmegy majd a somogyi épületek ára, és ebből profitálni tudnak. De beütött a gazdasági válság, egyre kevesebb lett a vevő, és egyre nehezebben ment az üzletkötés, végül feladták, más terveiket és lehetőségeiket akarták megvalósítani. Ken most hobbifotósként tevékenykedik, Bernadett pedig egy gyermekesély programban, uniós projektben dolgozik Szigetváron. A lakóhelyük, Gálosfa életébe is igyekeznek bekapcsolódni, mert szociálisan érzékenyek, például használt ruhákat és holmikat gyűjtenek a városban a vidéki szegényeknek. Ezzel a szemléletformálás is a céljuk, hogy az emberek ne dobják ki rögtön a feleslegessé vált tárgyaikat.

Ken hobbifotósként igyekszik megtalálni önmagát. – Nehéz bekategorizálni a képeimet, az a lényeg, hogy művészet és költészet legyen a pillanatban, ezt a természetben ugyanúgy megtalálom, mint az emberek között, akikről csak spontán képeket készítek – mondta. – Bevásárolni is fényképezőgéppel megyek, hátha történik valami. Az internetre töltöm fel a képeket, üzleti és politikai célokra nem használom az alkotásaimat. A célom az, hogy dokumentáljak, és elősegítsem a kis falvak fejlődését.
Hogy Gálosfa-e a végpont az életükben, még nem tudják. Ken Owen állítása szerint kisgyermek korától fogva elszakították a gyökereitől, és most már úgy vannak a párjával, hogy mindegy, hol vannak éppen, mindenütt otthon érzik magukat.