Miért pont a Zselicbe? A turistának önmagában kevés a szépség

– Nem tudtuk, hogy itt ennyi mindent lehet csinálni – jelenti ki Szabó Éva, miközben a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontjában, vagyis ismertebb nevén a bőszénfai Szarvasfarmon a fogatra vár ismerőseivel. A kis csapat Hódmezővásárhelyről érkezett nyaralni, bázisuk a kardosfai hotel, ahonnét amolyan csillagtúraszerűen járják be a környéket. – Errefelé még nem jártunk, csak korábban Kaposmérőben a Kassai-völgyben.
A társaság rendszeresen járja az országot, így esett most választásuk a Zselicre.



– Igazából véletlenül bukkantunk a hirdetésre – jegyzi meg Sebők László –, ám amikor kicsit utánanéztünk a Zselicnek, kiderült, elég jól reklámozzák, ám valahogyan még sincs benn a köztudatban.
– pedig van olyan gyönyörű, mint az Őrség – teszi hozzá Bíró Sándor. – Voltunk már ott is, a környezet szerintem a Zselicben simán vetekszik vele, csak az Őrség sokkal felkapottabb.
Utóbbit Nagy János, Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontjának vezetője is elismeri.
– A Zselic most kezd felfutni – magyarázza–, egyszerre több turistavonzó beruházás fut a térségben, a csillagvizsgáló, a kilátó, az erdei iskolák, Hajmás, a sasréti vadászház, a kisvasút mind érdekes lehet az idelátogatóknak. És jó alap lenne egy nagy együttműködéshez, ám egyelőre mindenki érezhetően egyénileg próbál érvényesülni.
A tájközpont vezetője szerint óriási érték az érintetlen zselici természet, ám nagy kérdés, meddig marad meg ilyennek.
– A turizmus ugyanis infrastrukturális beruházásokat, s tömegeket jelent – jelenti ki –, viszont a Zselicnek éppen a vadregényessége a vonzereje, azaz ügyesen meg kell találni azokat a lehetőségeket, melyek komfortosabbá teszik a helyet a turistáknak, viszont nem növelik látványosan az ökológiai lábnyomot.

A Szarvasfarm például jelenleg naponta 150-200 vendéget tud gördülékenyen fogadni, ám szükség lenne még projektekre, melyeknek köszönhetően jobban eloszlana a látogatószám.
– Fejleszteni lehetne az állatsimogatót – mondta Nagy János –, s így több állatfajt lehetne bemutatni. Kiépített utak is kellenének, a magtárépületben pedig be lehetne rendezni egy Zselic Múzeumot a térség flórájának és faunájának bemutatására. A legnagyobb probléma ugyanis jelenleg a Zselicben, hogy a programok nagy része időjárásfüggő. nagyobb együttműködéssel viszont a különböző programokat szépen fel lehetne fűzni egymásra, kialakulhatna egyfajta Zselic-kör, s tényleg több napnyi, tartalmas kikapcsolódási lehetőségeket tudna nyújtani a térség.
Persze nemcsak programokra, de megfelelő szálláshelyekre, s infrastrukturális fejlesztésekre, utóbbin belül is elsősorban kerékpárútra lenne szükség. A fentebb citált Őrség ugyanis éppen ezeknek köszönhetően jár sokkal előrébb, s lett a hazai kerékpáros turizmus egyik fellegvára. Persze önerőből ezek megvalósíthatatlanok, komoly támogatással viszont igazán színvonalas projektek valósulhatnának meg.

– A gyönyörű környezet önmagában kevés – teszi hozzá a tájközpont vezetője. – Szolgáltatások kellenek, ma ugyanis csak valódi élményekért hajlandóak odautazni valahová az ember. vagyis nekünk a Balatonnal, az élményparkokkal, a wellnesshelyekkel kell megküzdenünk értük, s olyan egyedit kínálni, melyet máshol nem kapnak meg.
Ilyen például a Szarvasfarm étterme, ahol tíz zselici állatfajból készítenek fogásokat, s emiatt az ország egészen távoli pontjairól is felkeresik az ínyencek.
– Szamarat!? – lepődik meg Bíróné März Judit, amikor az egyik országosan híressé vált alapanyagot ajánljuk a hódmezővásárhelyi csapatnak. – Itt tényleg lehet szamarat enni?! Hááát... Nem biztos, hogy kipróbáljuk... Kardosfán vaddisznót és szarvast már ettünk, s nagyon ízlett. Felénk nem jellemző a vad az étlapon, azaz tényleg különleges élmény volt.
– Az Alföld után ez tényleg más vidék – bólogat Szabó Éva, miközben a társaság felkapaszkodik a konflisra, mely előtt Huszár és Kapitány békésen vár a jelre, hogy az erdei körútra induljanak szarvasbika nézőbe. – Elképesztően szép ez a dombos táj, s kifejezetten tetszik, hogy elvileg eldugott helyen vagyunk három napja, de még egy percet sem unatkoztunk.
– Ilyen az ideális világvége – szól közbe Sebők László. – Hálisten, még térerő sincsen, tényleg teljesen ki tud kapcsolni az ember. S már az is kiderült számunkra, ez az a hely, ahová nem elég nyáron eljönni: minden évszakban meg kell nézni, mert mindig új arcát mutatja...