Közélet

2016.08.15. 07:49

Tízmillió visszajárna, de! Már Léhmann sem javasolja a pert

Léhmann György számolt és azt válaszolta egy hozzá forduló, a hitelét nagy nehezen visszafizető korábbi devizaadósnak: ha közel 24 millió forintot hajtott be tőle a bank, akkor abból tízmillió nem volt jogos, ennek az összegnek a visszakövetelését látná törvényesnek – egy jogállamban...

Fónai Imre

Újra fellendülőben a banki hitelezés – adták hírül a lapok a napokban. Ennek kapcsán is fogalmazta meg levelét egy hölgy a devizahiteles pereiről ismertté vált siófoki jogásznak. Azt kérdi tőle: azok után, hogy feje fölött az árverezés rémével, egy rákbetegség közepette családi segítséggel visszafizette hitelét, van-e lehetőség utólag behajtani azt, amit a bank jogtalanul követelt tőle?



Léhmann György szerint lenne, csakhogy... „A bank végrehajtással fenyeget, noha Magyarországon kívül az Európai Unióhoz tartozó egyetlen országban nincs példa arra, hogy az adós megkérdezése nélkül készített közjegyzői záradék alapján a bírói út megkerülésével közvetlen végrehajtásra kerüljön sor az adós ellen – így az ügyvéd. – De hazánkban nem foglalkoztatja a közjegyzőket, hogy Európai Bírósági és más hasonló ítéletek is helytelenítik az ilyen közjegyzői magatartást. A bank pedig azért fenyegeti az adósokat törvényes alap nélkül, hogy a nagyon is vitatható banki számolgatásokat az adósok ne merjék kétségbe vonni, ne kelljen a banknak bírósághoz menni.”

Léhmann azt is írja válaszlevelében: kétségbe vonja, hogy újra fellendülőben volna a banki hitelezés, ezt nyilván csak a pénzintézetek terjesztik, nem tudja elképzelni, hogy a magyar ember ne tanult volna a devizahitelekből. S ki is számolta levélírójának: ha 2007-ben 10 millió forintos svájcifrank-alapú kölcsönt vett fel, a 2014. júliusi, adósmentőnek mondott, valójában azonban szerinte bankmentő törvény alapján 2016. év elején 14 millió forintot követelhetett tőle a bank, azok után, hogy az adós 2007 óta nagyjából éppen 10 millió forintot fizethetett már vissza.

A siófoki ügyvéd szerint a svájci frank jegybanki alapkamatának 2009-es csökkenését nem érvényesítette a bank (egyetlen bank sem, egyetlen szerződésben sem, nem úgy, mint Lengyelországban, ahol emiatt jelentősen csökkentek a törlesztőrészletek), amivel több, mint hárommilliós kárt okozott az adósnak. Ennél is többet számolt fel Léhmann szerint jogtalanul a bank, amikor az árfolyamváltozás terhét teljes egészében az adósra hárította. A kölcsön felvételekor 149, a forintosításkor 256 forint volt a svájci frank. Lengyelországban – jegyzi meg az ügyvéd – 90-10 arányban osztották fel az árfolyamváltozás terheit, és a tíz százalékot kellett a devizaadósoknak állni... Léhmann állítja: csak akkor nem ütközne uniós jogszabályba a magyar gyakorlat, ha a bank arról tájékoztatta volna írásban, szerződéskötéskor az adóst, hogy „az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa”.

S bár tízmillióra taksálja egy perben a banktól visszakövetelhető összeget, a siófoki jogásznak mégis az a végkövetkeztetése: egyelőre nem javasolja a pert, mert nem látja esélyét annak, hogy egy ilyen eljárás ma Magyarországon európai módra lefolytatható lenne. S mert – írja válaszlevelében – „ma is igazak Ady szavai, Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr  és nem bitang”.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!