A tehetség változtatni akar, kockázatot vállal

– A Klebelsberg Kollégium stratégia célja a tehetséggondozás – hangsúlyozta Giber Vilmos intézményvezető, aki büszke tanulóik teljesítményére. Jelenleg 410 fiatal van az intézményben, s a végzősök több mint 80 százaléka tovább tanul. Fontos eredményként értékelte, hogy az év végi átlag legutóbb 4,26 volt, s a kollégium 13 éves fennállása alatt egyszer sem csökkent a tanulmányi átlag négyes alá.



Képzés, oktatás, felelősség: címszavakban a konferencia, ahol számos előadás hangzott el. A tehetséggondozás rögösebb útján címmel dr. habil Gyarmathy Éva PhD klinikai neveléslélektan szakpszichológus, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológia Kutatóintézetének munkatársa tartott előadást. Kérdésünkre kifejtette: leginkább az a problémánk most, hogy a könnyű utat választottuk. Azokat a tehetségeket gondozzuk, akik úgyis száguldanak már. Őket nagyon könnyű azonosítani: a tesztek és az iskola is őket azonosítja.
– Úgy gondolom, most már ideje azzal foglalkozni, hogy azokat a tehetségeket, akik nem olyan szabályosak és nem olyan könnyen jelennek meg és sokkal nagyobb kihívást jelentenek, azokat is bevonjuk a tehetséggondozásba – emelte ki.
Hozzátette: ha elérjük azt a gondolkodási szintet, hogy azt mondjuk, attól, hogy valaki hiperaktív, tanulási zavarral küzdő vagy bármi egyéb problémája van, attól még tehetség lehet. Ahogy ezt meglépjük, attól kezdve sokkal szélesebbre tárul a kapu.

Gyarmathy Éva úgy fogalmazott: azok a tehetségek, akik több erőfeszítést kívánnak, sőt, ami, a legfontosabb, kockázatot jelentenek, mert nem olyan sima úton járunk, hanem rögösen, ők majd előre fogják vinni mindazt, ami eddig kicsit olyan álló vízként működött. A felvetésre, miszerint mi lehet a megoldás ezen a területen, a szakember rámutatott: a változó világban szükséges változtatni. Ezt a kockázatot vállalni kell, akik ugyanis nem ezt teszik, azok végzetesen lemaradnak.
– A tehetség az arról szól, hogy változtatni akar, kockázatot vállal – tette hozzá. – S ezt a társadalomnak  is be kell vállalnia. Az a társadalom nem tehetségbarát, ahol kerülik a kockázatot, mindig a könnyebb utat választja. A tehetségbarát társadalom felé az első lépés az, hogy bevállaljuk a nehezebb utakat.

A szakember szerint első menetben a nevelés szemléletét nagyon hamar át kell alakítani, s nem a büntető-kioktató, hanem sokkal inkább a megelőző-fejlesztő nevelésre van szükség. Ahol már látjuk előre, mi az amire szüksége lesz valakinek, s nem utólag büntetjük azért, mert azt nem kapta meg, nem csinálta meg.