Semmi pénzért nem mondana le a gyógyításról

Húsz éve háziorvos Kiskorpádon

Egészségpolitika, jövedelem, megélhetés, életpálya – bármiről is került elő újabb kérdéskör, az indulatokat messzire kerülve, érthetően próbált rávezetni: többről van itt szó, mint munkáról.
– Somogyban különösen jó az egészségügyi ellátottság mind szakmai, mind pedig intézményi szinten, s nyilván bőven lehetne több pénzt keresni, de akárhogy is, háziorvosként is meg lehet élni annak, aki hivatásának a gyógyítást választja – foglalta össze egy helyen az orvoshiány okait fejtegető eszmecserénk végét kamarai irodájában. Ha valaki, akkor ő ezt biztosan jól tudja, húsz éve praktizál Kiskorpádon, s mint mondja, még sokáig maradni szeretne. – Többször hallottam már félszeg puhatolózással, mert úgy tudták a faluban, hol Nagybajomba, hol Kaposvárra készülök praxisváltással, de ennek soha nem volt alapja. Nagyon megszerettem ezt a közösséget, s továbbra is itt szeretnék dolgozni, ezen nem változtat a kamarai elnökség sem – fogalmazta meg jövőbeni tervét egyszersmind megnyugtatva az aggódó hangokat. Nem tagadja ugyanakkor, drasztikus méretű elöregedésben van a szakma, prognózisa szerint öt-tíz éven belül óriási bajban lesznek ellátottság terén országosan és Somogyban is. Példaként azt említette, hogy a városkörnyéki ügyeleti rendben a saját 54 évével a második legfiatalabbnak számít a doktorok között.

Nem panaszkodik

– Nehéz perspektívát kínálni egy kezdő orvosnak a Balaton-parton és már a városokban is, nem hogy egy dél-somogyi falucskában, ahol összemérhetetlenek egy családalapítás előtt, vagy közelében lévő doktor számára a kilátások mondjuk egy főváros közeli, vagy nyugat-dunántúli településével. Főleg úgy, hogy egy kezdő rezidens Európa nyugati országaiban 4000-4500 eurót is tud keresni – mutatott rá a lényegi problémára. Ennek ellenére nem panaszkodik, sőt Dús István azt mondja, ha most kellene pályát választania, nem mondana le a gyógyításról, amit kezdettől fogva háziorvosként képzelt el. Pályaválasztásának ötlete valamikor gyermekkorában fogalmazódott meg benne, amikor családjával a Böhönyéhez tartozó Terebezpusztán élt, s az ottani háziorvos házaspár baráti viszonyba került szüleivel, az ő életük és emberekhez, egészséghez viszonyuló szemléletük határozta meg sorsát bevallása szerint. Gyermekét sem beszélte le – nem is kapacitálta erőszakosan sem a pályára – akkor, amikor azzal állított haza: orvos szeretne lenni, így természetes, hogy ma már annak is tanul. Felesége úgyszintén orvos.



Nehéz meggyőzni a pácienst a valóságról...

Dús István

1962-ben született Pécsett, diplomáját 1989-ben vehette át a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán. 1996-ig a Kaposváron a Kaposi Mór Oktató Kórház 3-as számú belgyógyászati osztályán, majd a dialízis központban dolgozott.

1997-től Kiskorpád házi orvosa. 2016 szeptember 29-től a Magyar Orvosi Kamara Somogy Megyei területi Szervezetének elnöke. Nős, felesége ugyancsak orvos. Négy gyermek édesapja.

Somogy országosan sem kifejezetten jó egészségügyi mutatóit, legfőbb halálozási okait idézve sem feltétlenül annyira borúlátó, mint azt a számokból ki lehetne olvasni. Sokkal inkább az egyén felelősségét veti fel, semmint a rendszer hibáit ostorozná, táptalajt adva az öncélú demagógiának. – A szemléletbeli változást hiányolom, amikor az ember önmagával szemben támaszt olyan követelményt, hogy ne kelljen például figyelmeztetni a kötelező szűrővizsgálatra, hanem legyen igénye rá, s amikor az első tüneteket észleli, ne odázza el, hogy aztán fél év múlva azonnali megoldást várjon a már valóban nehezen kezelhető betegségére – írta körül a vélhetően igencsak jellemző és találó kortünetet. A cigarettára mintha kicsit haragudna (orvosként ez szinte munkaköri kötelesség), mint mondja nem nagyon sikerül a füstölgő méregről lebeszélnie betegeit, de megjegyezte: ha egy röntgenen, vagy más vizsgálaton ráijesztenek a páciensre egy bizonytalan lelettel, érdekes, azonnal megváltozik a leszokáshoz való viszony is. A másik, amire – bár ezt nehéz elképzelni róla – ingerültebben reagál, hogy a beteg az internetes oldalakat böngészve kész terápiával megy doktorhoz, hiszen a világhálót használva önmaga már diagnózist állított fel, s a megfelelő kezelést is tudja, s amikor a házi orvos tisztességesen elvégezve a munkáját teljesen mást vesz észre, nehéz meggyőzni a pácienst a valóságról. – Nem hibáztathatok senkit érte, csak szeretnek tájékozódni, s az egész világ ezt csinálja, nem csak, ha gyógyításról van szó, de ha elromlik a tévé, sőt, az autó, akkor is minden megoldást készként kínál nekünk az internet – sóhajtott beletörődötten a modern szakmai és emberi kihívást ismertetve, gondosan ügyelve, hogy diszkrécióján sehol ne essen csorba.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Az orvosokat hozná közelebb egymáshoz a kamara somogyi elnöke
[/caption]

Ez nem szakmai féltékenység

Dús István szakmai célja, vagy inkább kamarai elnöki tevékenységének – kis túlzással: filozófiája – egyszerre rövid, közép és hosszú távú. Enyhíteni azon a feszültségen, amit önmaga sem nevezne konfliktusnak, ami mégis létezik a háziorvos és az egészségügyi ellátórendszer szakorvosai között, s amit a beteg csak rettegve hallgat hol az egyik, hol a másik rendelőben a „már megint mit küldtetek ide”, vagy „már megint mit csináltatok ott” félmondatok kíséretében. – Ez nem szakmai féltékenység, és biztosan nem anyagi irigység, ez egy meglévő, kis finom ütközési pont, amit egy jó, a meglévőnél hatékonyabb, ám egyben sokkal emberibb kommunikációval enyhíteni lehetne, s nem csak a mi, tehát az orvosok, de a gyógyítás és a beteg érdeke is lenne – avatott be látszólag egyszerűnek tűnő, de kivitelezésében biztosan irgalmatlan kemény fának tűnő tervébe. – Ismerjük meg egymást, tudjunk a másikról, s akkor talán a beutalót és a leletet is máshogy olvassuk, talán könnyebben jutunk jó megoldásra.

Tíz éve után lesz újra bál

Dús István céljának eléréséhez az orvosi kamara megyei vezetésében biztosan számos lehetősége lesz, ehhez csak sok kitartást kívánhat a józan ész, s már meg is van első lépése. A kamara megyei orvos bált rendez, amit február 18-án tartanak a kaposvári Dorottya Hotelben, s amit a gyógyítók kereken tíz esztendeje nem ünnepelnek Somogyban. – Azt szeretném, ha ezen az egy estén két dologról nem esne szó: egészségügyi politikáról és a betegekről, minden másról, családról, barátságról, az élet számunkra nem munkát jelentő dolgáról igen, akkor már talán mindjárt elértünk valamit...

1997-től Kiskorpád házi orvosa. 2016 szeptember 29-től a Magyar Orvosi Kamara Somogy Megyei területi Szervezetének elnöke. Nős, felesége ugyancsak orvos. Négy gyermek édesapja. Semmi pénzért nem mondana le a gyógyításról Az orvosokat hozná közelebb egymáshoz a kamara somogyi elnöke -->