Együtt szelfiztek a mikulással a lellei gyerekek

 A balatoni település önkormányzata több mint háromszáz csomaggal készült a gyerekeknek, amelyeket a nagyszakállú a krampuszok aktív közreműködésével osztott ki, majd a szabadtéri színpadnál együtt vonatozhattak az olykor kissé megszeppent lurkók a Mikulással.

A mikulás és az ajándékozás hagyománya

A piros ruhás és nagyszakállú figura története sokkal pikánsabb részleteket rejt, mint gondolnánk. A Mikulás-legenda egy püspök nevéhez fűződik, nevezetesen Szent Miklóséhoz, aki egy Myra nevű városkában tevékenykedett. Van egy mese, amely így magyarázza a december 6-i ünnep eredetét: "Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szegény ember, akinek volt három lánya. A lányok már igencsak korosodtak, de egyiket sem tudta férjhez adni. Gyermekei így - jobb híján - elszegődtek örömlánynak, ezzel biztosítva családjuk megélhetését.

Miklós püspök értesült erről a szomorú tényről, és miután sok jót hallott a családról, eldöntötte, hogy segít nekik. Egyik éjjel beosont a kertjükbe, és egy-egy arannyal teli erszényt hagyott a lányok ablakában. Ez így történt három egymást követő napon. Utolsó nap az apa gyanút fogott, nem feküdt le, hanem "lebuktatta" az éjjeli betolakodót.

A püspök persze nem engedte, hogy az öreg neki hálálja meg a jó cselekedetet, közölte inkább, hogy Istennek tartoznak csak érte köszönettel, mert az Ő akaratát teljesítette tettével. Nem csoda, hogy a nemes lelkű Miklóst egy szép napon szentté avatták.

A gyerekek ünnepe?

Minden modern jel azt mutatja, hogy a gyerekeké ez az ünnep, hiszen óvodákban, alsó tagozatban emlékeznek meg leginkább róla. Ugyanakkor a felnőtteknél az ajándékvásárlási láz ilyenkor felerősödik. Már nem a jótettek fontosságának hangsúlyozása adja a különleges alkalom lényegét, hanem a csokibiznisz.

És hogy ezt a sajátosságot tovább fokozzuk: maga a piros szín, ami december elején domináns - a Coca-Cola általi kampánynak köszönhető, még 1931-ből. Ez a cég volt ugyanis az első, amelyik piros színbe öltöztette a Mikulást. A hagyomány így válik divattá az évtizedek során. És így válik a csizmatisztítós tanító jó cselekedetből ajándékváró anyagi kihívás a családok számára.

Szép, ha ezt a jeles napot a régi értékek mentén hagyjuk megélni önmagunknak és gyermekeinknek: lopakodós, kacagós Télapó-várással, gyertyafénnyel, piros csizmával - és a poén kedvéért persze virgáccsal, hogy a krampusz se érezze hátrányos helyzetben magát. Mert még mindig a családi együttlét önfeledtsége az, ami fényessé tehet egy ünnepet. Gyermekünk néhány évtized múlva ugyanis nem a méregdrága ajándékokra, hanem a közös nevetésekre és játékokra fog emlékezni. Forrás: origo