A Kistehénért megérte otthagyni a sógorokat

Szekér Dénes, Szekér Krisztián és Haász Veronika meglátta a lehetőséget a Fő utcai üzletben, és a saját képükre formálták azt. A Kistehén Hamburger Éttermet kicsinosították, a fiatalok nyugatról hozták a vendéglátóegység ötletét. A főpincér szerepkörét ellátó Dénes a sógoroknál is pincérként dolgozott, nagyjából 18 éves kora óta Ausztriában. – Hosszú ideig Sopron mellett éltünk – mondta Szekér Dénes –, ingáztunk Ausztriába, majd később kiköltöztünk. Nyolc év után kezdett érlelődni bennem a gondolat, hogy hazajönnék.

Dénes sosem akart örökre Ausztriában maradni, hiszen nem érezte igazán otthon magát. – Tölthet ott az ember sok időt, az akkor is más – magyarázta a fiatalember. – Itt, ha végigmegyek az utcán mindenkit ismerek, mindenki köszön. Kint viszont nem ismer senki. Az ember jól keres, de többet is költ, mert a család és a barátok hiányát költekezéssel pótolja. Ráadásul a költségek is magasabbak.

Haász Veronika három évig élt Berlinben, kettőt Velencében és kettőt Bécsben, itt ismerte meg párját, Dénest. – Én jogász vagyok – mondta. – Itthon dolgoztam főosztályvezetőként minisztériumban és tudtam, hogy egy német minisztériumban érthető okokból nem tudnék versenyezni a helyi kollégákkal. Hiába tökéletes a németem, vannak olyan szakmák, amelyekben nem lehet versenyezni. A vendéglátás nem ilyen, de a jogi pálya például igen. Mérlegelni kell, mi a fontos, és melyik a boldogabb élet.

A fiatalok azt is elmondták, sok helyen tapasztalták külföldön, hogy jóval optimistábbak az emberek, mint idehaza. – Azt gondolom, egy vállalkozás sikeressége nagyban függ az alkalmazottaktól – magyarázta Szekér Dénes. – Főleg a vendéglátásban, nem ülhet ki az undor a felszolgáló arcára, mert az elriasztja a vendéget. Ezt elérni pedig nemcsak pénzzel lehet, hanem megfelelő munkakörülményekkel.

A fiatalok – Dénes szakács végzettségű bátyjával együtt – kinézték Debreczeni József balatonszárszói üzletét. A vállalkozót sokáig győzködték, mire beadta a derekát. – Ez az üzlet 1983-ban nyitott, gyerekként jártam is ide – mondta Debreczeni József. – Sokat gondolkodtam, mire megegyeztünk. Szkeptikus voltam, pont azért mert ők Ausztriában jó helyen dolgoztak, nem értettem, miért akarnak hazajönni. Amióta üzemelnek, én azt látom, hogy szeretik csinálni, jól vezetik a helyet, hozzáadtak az üzlethez egy pluszt.

A Kistehén tulajdonosai azt mondták: nyugaton sokkal precízebbek a vendéglátók, minden apró részletre ügyelnek, ők is ennek szellemében dolgoznak. – Észrevettük, hogy az új arculat láttán a környékbeli üzlettulajdonosok is kedvet kaptak az újításhoz – mondta Szekér Dénes. – Pozitív tapasztalat volt a munkaerőtoborzás, szemben másokkal nekünk könnyen ment. Igaz, igyekszünk úgy alakítani a munkarendet, hogy ne kelljen agyondolgozni magukat és szabadnap is legyen. Hosszútávon pedig arra törekszünk, hogy egész évre munkát tudjunk adni az alkalmazottaknak.