Békességet!

Békességet! Szóval egy szó a program? Vagy legalábbis a kezdete! Itt tart Siófok 2019-ben! Grubernek végülis igaza van, mert ahol nincs békesség, ott békétlenség van, s ahol békétlenség van, ott ritka vendég a siker, a pozitív eredmény. Ott nem egymásért, hanem egymás ellen küzdenek a „felek”, ez pedig a sokaságnak nem, kizárólag a békétlenség „tűzrakóinak” az érdeke. A békétlenség azonban soha nem öncélú, talán nem is csak pótcselekvés, hanem inkább álca, valamiféle helyettesítő, valami lényegeset eltakaró füst, köd, máz, vagy mindegy mi, amely igyekszik elterelni, elvonni, másra irányítani a figyelmet. Siófok öt évvel ezelőtt – okkal, ok nélkül – meglepőt választott. Új polgármesterre bízta a várost. Most fél évtized „tettei” állnak majd a mérlegen! Bár a közkeletű felfogás szerint pénzt és kifogást keresni egyszerre nem lehet, a sikert nem, a sikertelenséget viszont illik tényszerűen megmagyarázni!

A „mellékelt siófoki ábra” szerint a békétlenség tény, az országgyűlési képviselő 50 milliárd forintnyi fejlesztési forrás előteremtést érő lobbiereje is az! Októberben a tények és a programok alapján újra dönteni kell! Régóta tart már a politikai előjáték. A kívülálló számára csak annyi látszik: a patinás balatoni városban olyan polgármesterre lenne szükség, aki képes és alkalmas nemcsak „ütős”, hanem ütőképes csapatot maga köré szervezni, aki képes városát kiélezett versenyhelyzetben is vezetni és sikerre vinni, aki számára minden siófoki egyenlő és fontos. Köztük a „verebek”, a „csicskák” és az „agymosottak” is!