Nincsen liba Somogyban, az Alföldről hozzák Márton lúdját

Megyeszerte libalakomákkal, Márton napi vacsorákkal csábítják az éttermek a vendégeket. S, habár az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az éttermek a helyi alapanyagok felhasználására, ezt a víziszárnyasokkal nem tudják megtenni. Több étterem-tulajdonost megkérdeztünk honnan szerzik be az alapanyagot, a válasz ugyanaz: kereskedők szállítanak be. A legtöbb ilyen kereskedő az Alföldről szerzi be a libahúst.

Utánajártunk van-e a megyében termelő. Volt idő, amikor neveltek víziszárnyast, működött egy telep Irmapusztán. Andocson is volt egy lúdtelep, ám miután meghalt a tulajdonosa, az is megszűnt.

Érdeklődtünk baromfi-tartóknál, miért nem foglalkoznak lúddal vagy kacsával. Azt a választ adták: nem éri meg és költséges is.

Megkérdeztük a víziszárnyas tenyésztés legszakavatottabb ismerőjét, Bogenfürst Ferencet, a Kaposvári Egyetem professzor emeritusát. Aki megnyugtatott: ennél jóval összetettebb és árnyaltabb a somogyi és hazai lúdágazat helyzete.

– A rendszerváltás előtti víziszárnyas mennyiség Somogy megyében azért szűnt meg, mert bezárt a pécsi baromfi-feldolgozó – mondta professzor Bogenfürst Ferenc. – A Baranya és Somogy megyei termelők oda termelték a vágóárut. Boldogasszonyfa, ahol mi dolgozunk, a pécsi feldolgozó mezőgazdasági üzeme volt.

A pécsi feldolgozó pedig azért szűnt meg, mert egész egyszerűen a Dunántúlon nincs víziszárnyas vágóhíd. – Az összes vágóhíd az Alföldön található – hívta fel a figyelmet a Kaposvári Egyetem professzor emeritusa. – Ez nagy baj, mert ott olyan mértékű koncentráció van még most madárinfluenzát követően is, hogy az iszonyú veszélyeket hordoz magában.

Ez akkor volt leginkább érzékelhető, amikor a madárinfluenza felütötte fejét. A betegség az alföldi telepeken futótűzként terjedt. Nem úgy a baranyai Bogenfürst Ferenc által működtetett telepen, ahol egyetlen beteg állat sem volt.

Kacsamájat vesznek liba helyett

A feldolgozó hiánya mellett fontos megemlíteni, hogy jelentősen átalakult a libahús és máj piaci helyzete. – Hagyományosan a francia piacra került nagy mennyiségű libamáj – mondta el Bogenfürst Ferenc. – Ez ma már nem olyan mértékű mint évekkel ezelőtt. A kacsamáj került előtérbe, amelynek előállítási költségei jóval kedvezőbbek, mint a libáé.

A francia piac pedig hozzászokott a kacsamájhoz, tehát ha hízott májról beszélünk, akkor mindenki a kacsáéra gondol.

Drága az előállítás

A liba sajátossága, hogy jóval költségesebb egy példány felhizlalása mint a kacsa esetében. Már eleve termetéből adódik, hogy nagyobb helyet igényel, több takarmány fogy, mire kívánatos méretű lesz.

Emellett a lúd nem olyan szapora, mint a kacsa, tette hozzá a szakember. Viszont mégis van perspektíva a tartásában, hiszen a megfelelő technológiával tartott és módszerrel levágott liba húsa és mája a zsidó közösségek számára vonzó árucikk. A kóser máj ára is majdnem dupla annyi, mint a hagyományosan levágotté.