Politikai felhangmentes elismerés

A somogyiak munkáját végül nemcsak a nagyérdemű, de a POSZT zsűrije is elismerte: a kaposváriak a legjobb társulat díjával térhettek haza.
– Felemás érzések kavarognak bennem – ismeri el Mohácsi János, a színház vezető rendezője. – Egyrészről szakmai bizonyíték, hogy kiváló munka folyik a Csikyben, másrészről kicsit olyan, mintha nem tudtak volna velünk mit kezdeni. Jómagam inkább színészi díjakra számítottam: akár 3-4 kategóriában is nyerhettünk volna.

Utóbbi azonban elmaradt, s felmerülhet a kérdés: a tavaszi hisztéria, ami a darab körül kialakult, befolyásolta-e a döntéshozókat?

– A POSZT teljesen független rendezvény – cáfolta a felvetést Mohácsi János, aki egyben a darab rendezője is. – Pécsen már nem érződtek politikai felhangok, a fesztiválra még a helyieket most sokkal jobban izgató tubesi radarügy sem szűrődött be. A megnyitón ugyan néhányan kifütyülték Szili Katalin házelnököt, ám ezzel még a legfanatikusabbak is letudták a kötelező ellenkezést, szépen csordogáltak az események.

Talán túlságosan egyhangúan is. Az idei rendezvényről többek véleménye is egybecsengett, nem érte el a korábbi évek színvonalát. Mintha kissé megfáradt volna a POSZT, jövőre kellene valamilyen frissítés.
– Mivel a végzős főiskolásokkal próbáltam, csak egy darabot láttam – tér ki a konkrét értékelés elől a vezető rendező. – Mivel a versenyprogramot mindig egyvalaki állítja össze, teljesen szubjektív a kínálat, s természetes, hogy nem mindenkinek tetszik egyformán.

Azt azonban Mohácsi János is elismerte, meglepődött volna, ha a program idei összeállítója, Dömölky János filmrendező nem választja be az 56 06-ot.
– Azt hiszem, a legjobban talán az mutatja a kaposvári színházban folyó munka elismertségét, hogy minden alkalommal bekerülünk a versenyprogramba – teszi hozzá a rendező. – Az idén amúgy, ha nincs az 56 06, Rusznyák Gábor Három nővére is befért volna.

Azaz meglehetősen erős évadot zárt a színház. S a programot látva a jövő évi is hasonlóan nívós, ha nem színvonalasabb lesz.
– Biztosan vannak, akik szerint azért állt össze ilyen erős szezon, mert Znamenák Istvánt csak egy évre nevezték ki igazgatónak – jegyzi meg Mohácsi János –, s most mindent egy lapra tesz fel. Pedig csak elő kell venni az első, öt évre szóló pályázatunkat, s kiderül, ugyanez szerepelt benne.

Önmagukban a tervek persze nem sokat érnek, a megfelelő szakmai munkához pénz is kell. A színház nagyjából háromnegyedmilliárd forintos költségvetésének negyven százalékát adja a város, ugyanekkora szelet az állami támogatás, míg ötödrészt a jegybevételek biztosítanak. Ebből is kiderül, álságos helyzet, ha a felsoroltakból bárki önmagát nevezi fenntartónak...

– Sajnos, a színház a világon mindössze két helyen tipikus üzleti vállalkozás – mereng el Mohácsi János. – A New York-i Broadway és a londoni West End kivételével sehol sem tudja eltartani magát egy társulat. Magyarország pedig kis ország, rengeteg színházzal. Kaposváron szerencsére hatalmas hagyománya van, régen státuszszimbólum volt a bérlet. Bízunk benne, hogy ismét azzá válik.

Ehhez persze megfelelő társulat kell. Jelenleg nagyjából félszáz színészt foglalkoztat a színház, ami első hallásra soknak tűnhet, ám a sokat citált „aranykorban” több mint másfélszer ennyien alkották a társulatot.
– A létszámgondok a repertoár összeállításánál jelentkeznek – állítja a vezető rendező. – A mostanival nagy merészség belevágni egyszerre egy operettbe és egy közepes méretű prózai darabba. Nálunk tényleg igaz a mondás: sokan vagyunk, de nem elegen...

Természetesen nem lehet a végtelenségig kitolni ezt a folyamatot – véli Mohácsi János –, de az látszik, vannak még tartalékok. Például az idén alig néhány tucat egyetemista bérletesünk volt. Itt van egy felsőoktatási intézmény sok ezer hallgatóval, akiket meg kell szólítanunk.Éppen ezért amennyire lehet, bővítenék a csoportos szereplők számát, s a vezető színészek közül is akit lehet, megtartanának. Korábban hallani lehetett, az új vezetőpáros miatt lesz, aki elhagyja a társulatot: nem szakmai, hanem politikai nézetkülönbségek miatt.
– Utóbbi okokból nem lesz változás – cáfolja a híreket Mohácsi János. – Amúgy nem olyan feszült a helyzet, mint azt sokan terjesztik. Öt éve, a 2002-es választások után sokkal rosszabb volt a légkör. Olyan persze előfordul, hogy valaki nem ért egyet bizonyos koncepciókkal. Ám a többség véleménye mindig meghatározó.

Ilyen volt például az 56 06 is, melyet ugyan Mohácsi János rendezett, ám a szereplők elképzelései is megvalósultak benne.
– Ezért is lepett meg, hogy ekkora botrány lett belőle – tér vissza egy pillanatra a tavaszi hisztériához a rendező. – A társulat eddig kiváló szűrőként funkcionált, ám a politika most máshogy reagált. Bevallom, ilyen indulatokat a Csak egy szögtől vártam, ott azonban elmaradt. Ilyen kiszámíthatatlan a művészet. S persze ettől maradandó és időt álló...

Természetesen nem lehet a végtelenségig kitolni ezt a folyamatot – véli Mohácsi János –, de az látszik, vannak még tartalékok. Például az idén alig néhány tucat egyetemista bérletesünk volt. Itt van egy felsőoktatási intézmény sok ezer hallgatóval, akiket meg kell szólítanunk. -->