SÉTA

2011.09.22. 12:32

A tulajdonképpen tengerész - IV. rész

Az előző részek tartalmából: Megismerkedtünk hősünkkel, Tengerész Tónival, életével, hibáival. Ám édesanyja titkára és Toncsi szerelmi életére, avagy annak sikertelenségére még azóta sem derült fény.

Máté Lilly

Tóni azon a késő augusztusi fülledt, vihar előtti délutánon rádöbbent arra, hogy ő tulajdonképpen nem is akarja megtalálni az anyját. Már cseppet sem vágyott arra, hogy eldicsekedjen neki, micsoda délceg férfivá érett. Nem hiányzott neki a megszámlálhatatlan, álomba ringató csók és a megannyi becéző szó. Szíve száraz volt, szinte összeaszalódott, akár szomjas teste a balatoni indián nyárban. Nem öntözte őt senki a szeretet és a törődés mézillatú permetével. De hagyjuk a költői kifejezéseket! Tónink úgysem értené őket.

Szóval, hogy visszakanyarodjak a mesémhez, a tengerész szokás szerint a Balaton- parton lófrált. A pontos időt, sőt a napszakot is csak igen nehezen lehetett meghatározni: tán az időjárás viszontagságai, tán a tengerész monoton, ismétlődő cselekvései miatt.



Alkonyodott. A narancs-vöröses ég színe szürkével vegyült. Hamarosan előtűnt a hold. Kerek egész volt. Tónit nyugalommal töltötte el a telihold látványa, olyankor mindig elégedett volt és felhőtlenül boldog. Most azonban ki kell ábrándítsalak, Kedves Olvasó, nem mondhatom el neked az édesanya titkát. Hiszen maga Tóni mondta nekem, hogy már nem is érdekli, mi történt vele. Talán jövő héten! Hol is tartottam? Igen. Olyankor mindig elégedett volt és felhőtlenül boldog, mert önfeledt gyermekkori szerelmének emléke bolyongott „zaklatott” elméjében. Tudta, hogy már régen vége szakadt a serdülőkor kezdetén rügyező pompás szerelmüknek, de nem bírhatta feledésre azokat a meghitt pillanatokat.

Tóni érezte, hogy lelkének egy bizonyos része mindig is a lányhoz fog tartozni és ezzel kénytelen volt együtt élni. Azóta is gyakran Őrá gondol, öntudatlanul eszébe jut az Ő szögegyenes barna haja és szája sarkán megjelenő gödrei, ahogy elvésznek a múlt ráncos fátyolában. Bánta, hogy akkor túl fiatal volt, hogy felfogja, mennyire fontos is volt a számára. Rajongott azért a lányért, de még mennyire rajongott! S a felidézett, még túlontúl fájó emléke ekkor, mint az elmérgedett, béna láb egy utolsót jajdult.
- Te gyáva féreg! Úgy gyűlöllek… Meglátod, mielőbb amputálni foglak! - szitkozódott magában Tengerész Tóni agresszióval palástolva érzékenységét.  


A történet
----------------------------------
Első rész
Második rész
Harmadik rész

Címkék#Kaposvár

Ezek is érdekelhetik