Manipuláció vagy valóság

Ehhez különböző projekteket indítanak el azzal az átfogó céllal, hogy előmozdítsák az interkulturális párbeszédet. Kiemelt feladat még a kulturális sokszínűség megismerése. Projektünk mostani irányvonala a fiatalokat a televízióból, a netről érő információk manipulatív hatása. Vagyis valóság kontra virtualitás.
178 pályázóból 44-en nyertek, mi is a szerencsések között vagyunk. Díjunk részeként elutazhattunk egy bolgár partner iskolába, akik a látogatást egy későbbi időpontban viszonozták. Közös élményeink és munkák termékeként megszületett egy kisfilm.

Nézzük az események kronológiáját!

A Mátyás csapat 2012. október 7-én indult útnak. Az út hosszú és fárasztó volt, hiszen egy teljes napot töltöttünk el a buszon, ám hangulatosan, közös énekléssel és fim-nézéssel töltöttük el az időt.
A késő esti órákban pillantottuk meg Smyadovot. Hatalmas meglepetésünkre a vendéglátó bolgár diákok népviseletben vártak minket, és népi hagyományuk szerint sós kenyérrel kínáltak bennünket, amiből jó vendégként mindannyian törtünk egy falatot. Végül mindenkit elszállásoltak a fogadó családnál.
Az első napot ismerkedéssel töltöttük. A pályázat részeként említett kisfilmet már délután elkezdtük forgatni. Az esti órákban pedig összegyűltünk a tornateremben, ahol a bolgárok bemutatták hagyományaikat.
A következő nap folytattuk a forgatást, valamint sportmérkőzéseken (kézilabda és röplabda) vehettünk részt. Este bolgár néptáncokat láthattunk, melynek a végén egy kellemes hangulatú táncház keretén belül mi is megtanulhattuk a lépéseket.

A harmadik nap Madaraba, a régi bolgár királyok székhelyéra utaztunk, ahol még a 9. században is ősi táltos kultuszokat  gyakoroltak.  A Madara-folyó völgyében körülbelül 23m magasságban látható egy különleges dombormű, amelyet homokkőbe vájtak, és egy életnagyságú vágtató lovast ábrázol. Valószínűleg Krum bolgár kánnak állítottak ezzel emléket. A lovas előtt egy megölt oroszlán hever, mellette egy kutya szalad, feje felette pedig egy sas köröz. Mindezek szimbolikus jelentőséggel bírnak.

Sumenben volt a következő megálló, mivel itt élt Kossuth Lajos rövid bulgáriai emigrációja idején az 1848–1849-es magyar forradalom leverése után. Ma múzeum őrzi az emlékét, és szobra is van a főtéren. A város nevezetessége még a Tombul mecset. Sumen feletti hegyen áll a bolgár történelem gigantikus méretű emlékműve.



A pénteket Várnában töltöttük, talán ezt élveztük a legjobban, hiszen a Fekete tenger nyújtotta táj bámulatos volt. A merészebbek, vagyis a fiúk, még fürödtek is a tengerben, a lányok inkább kagylógyűjtéssel, napozással foglalták el magukat. A hely szépségét kihasználva az iskolai osztálybemutatóhoz is forgattunk.
Szombaton búcsút kellett vennünk új barátainktól és Bulgáriától. Az elválás igencsak fájdalmasra sikerült, de tudtuk, hogy februárba a bolgárok Magyarországra látogatnak.

Így is történt 2013. február 19-én Magyarországra érkeztek, bár az első két napban a fővárost tekintették meg, csütörtökön késő délután értek Fonyódra, itt egy kisebb vacsorával fogadtuk őket.
A pénteki napon az iskolánkban iskolanapi ünnepség volt, ahol a bolgár vendégeink különböző produkciókat nézhettek meg, valamint ők maguk is felléptek, és különleges bolgár énekekkel leptek meg minket. A délutánt a még elmaradt forgatással töltöttük.

Szombaton Somogyvár romjaihoz látogattunk, melyhez támogatást kaptunk Móring József Attila polgármester úrtól. Majd tovább indultunk Kaposvárra, ahol sétáltunk egy nagyot, a bolgár diákok és tanáraik el voltak ragadtatva a kellemes hangulatú várostól. Később pedig egy tanyát tekintettünk meg, ezzel felidézve a tanyai világ magyaros hangulatát. Estére egy vidám hangulatú vacsorát szerveztünk.
A vasárnapot Hévízen és Keszthelyen töltöttük. Megnézhettük a Festetics kastélyt és a vadászmúzeumot, valamit korcsolyáztunk, amely a bolgárok számára nagy élmény volt, hiszen most álltak először jégre.
Hétfőn búcsút vettünk, de tudtuk, hogy a cserekapcsolatnak itt még nincs vége. Az interneten most is levelezünk és reméljük, hogy hamarosan személyesen is találkozhatunk.



Ez a pályázat rendkívül hasznos volt, hiszen egy másik ország kultúrájába nyerhettünk betekintést, rengeteg új barátra tettünk szert, valamint a forgatások során a médiával is jobban megismerkedtünk, melyhez nagy segítséget jelentett Farkas Gergely 12. c osztályos tanuló, külön köszönet érte!
Végül a projektként elkészült remek kisfilmünkről annyit, hogy sok képi szimbolikával dolgoztunk, arcfestés, öltözködés, háttér beállítása, metakommunikatív eszközök. Célunk, hogy bemutassuk, mennyiben más az emberek közti élő kapcsolat hangulata és valósága, mint a virtuális világ kiüresedett gépiessége. De hogy kilépjünk ebből a gépi mátrixból, annak ára van, tenni kell érte, meg kell ismernünk egymást!