Itáliai kalandok a könyvespolcról

Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy testközelből meg is tapasztalja az olasz életérzést. S ha még azon szerencsések közé is tartozunk, hogy eljutunk hosszabb vagy rövidebb időre a mesés Itáliába, akkor sem biztos, hogy van lehetőségünk megismerni a felszín alatt rejtőző történeteket. A következő válogatás azokat a klasszikus és kevésbé klasszikus irodalmi darabokat veszi sorra, melyeken keresztül valamivel közelebb kerülhetünk az olasz csizma falainak történeteihez, s lakóinak lelkéhez.

A sort egy félig olasz, félig amerikai írónő, Marina Fiorato regényei nyitják. Magyarul eddig négy regénye, A muránói üvegfúvó, A Botticelli titok, a Siena lánya és A velencei szerződés jelent meg. Ugyan mind a négy alkotás ugyanazon írónő tollából születtet, mégis mindegyik más – más. A különbségek egyik alapja, hogy a főszereplők típusa is különböző: az egyikben egy üvegfúvó, a másikban egy prostituált, a harmadikban egy nemes leány, míg a negyedikben egy török orvosnő áll a fókuszban. A helyszínek is igen nagy változatosságot mutatnak, hiszen a négy regény lapjain keresztül kilenc városállam múltjába, s olykor jelenébe kapunk betekintést. A muránói üvegfúvóban a helyszín Velence, ahol múlt, jelen és jövő keveredik, miközben Nora Manin a gyökereit kutatja. A Botticelli titok Luciana Vetrája ugyan nem kutatja a múltját, de a Firenzéből induló, hét városállamon keresztül tartó útján mégis rátalál. Siena lánya, Pia viszont éppen maga mögött hagyja múltját, miközben az olvasó ízelítőt kap a Paliot körüllengő mitikus izgalomból. Feyra, a török szultána bizalmasa és orvosa hazája és Velence közös múltjának köszönheti kalandjait. A történetek mindegyike valós tényeken alapszik, ám az írónő több ponton a saját fantáziájával kiegészítette ezeket. Fiorato írásai főleg a női olvasók kedvencei, de történeti vonatkozásuk miatt nemtől függetlenül érdekes olvasmányok lehetnek bárkinek.

Egy másik történet, amely a toszkán lankák közt játszódik Anne Fortier regényében elevenedik meg. Az írónő a Shakespeare nyomán híressé vált szerelmes pár, Rómeó és Júlia keserédes meséjét máshonnan közelíti meg. A Júlia című alkotás helyszíne Verona helyett a három dombra épült Siena, melynek két ősi családja, a Salimbenik és a Tolomeik közötti viszály kiállta az idők próbáját, és az évszázadok múltán is fönnáll. Julie Jacobs már éppen hozzászokott a szürkeségéhez, amikor megjelenik Umberto a szörnyű hírrel, és Julie soha többé nem lesz ugyanaz. A húszas évei közepén járó nő életét megváltoztatja egy kulcs és a titok, amit a kulcs nyit. Az írónő az eredeti, a Shakespeare által is használt Rómeó és Júlia történethez nyúl vissza, s ennek során az olvasó belekóstolhat a múlt és a jelen Sienájába.

A sokak által főként filmes formában ismert Napsütötte Toscana és folytatásai Frances Mayes tollából szökkentek papírra, s indultak el a világhírnév útján. Ám az olaszok ezeket, s főként a filmes változatot, eltúlzottnak és ferde igazságnak tartják. Ettől függetlenül a könyvek elolvasása gazdagíthatja az Itáliáról alkotott sematikus képet.

A külföldi regényeket egy magyar alkotás, Az utas és a holdvilág követi a listán. Szerb Antal szinte már klasszikussá cseperedett, erősen lélektani könyve Mihály belső utazását követi végig Itália különböző vidékein. Az olvasó a toszkán városkáktól Gubbión át kezdve egészen Rómáig eljuthat, s fölfedezheti a különféle tájak lakóit és ismertetőjegyeit. Az utazás során sok mindent megtudhatunk az említetteken kívül arról, hogy minden városnak más a hangulata, s önmagunkhoz is közelebb kerülhetünk. A könyv mélabús, édeskeserű hangulatát megszépítik a tájakról és az egyes hagyományokról adott leírások.



A tömör sort két olasz klasszikus szerző, Alessandro Manzoni és Italo Calvino zárja, akik hazájukban olyan hírnévre tettek szert, mint nálunk Jókai vagy Márai. Manzoni A jegyesek (I promessi sposi) című regénye az olasz irodalom egyik alapköve, mely két fiatal sorsán keresztül mutatja be a XVII. századi Lombardia politikai és társadalmi viszályait. Italo Calvino a XX. század második felében élt és alkotott, ám művei mára klasszikusokká váltak. A posztmodern író a regények, novellák írása mellett országa egyes régióinak meséit is egybe gyűjtötte, melyeket a helyi dialektusból olaszra fordított. A sokszínű Calvino eredetileg újságíró volt, ám több tanulmány és zeneszám is az ő nevéhez fűződik. Legnépszerűbb regényei: A nemlétező lovag, A kettészelt őrgróf és A famászó báró.

Aki a versek vagy novellák felé húz a regényekkel szemben, annak a XX. századi olasz novellák című novella-gyűjtemény és az Olasz költők című versgyűjtemény ajánlott a témában. A novellák hangulatát erősen áthatja a háború és a fasizmus, sőt az évszázados háborúk során kialakult édeskeserű olasz lélek is megelevenedik a történetekben. A versgyűjteményben olyan művészek írásai olvashatók, mint az a Michaelangelo Buonarotti, aki szoborba öntötte Dávidot, mellette Dante, Assisi Szent Ferenc, de a Nobel-díjas Carducci és Eugenio Montale versei is helyet kaptak.