Somogyi Hírlap

2022.06.14. 11:43

Hátaslóra cserélné a régi pajták kincsét

Több mint két évtizeden át gyűjtögette a lóval vontatott munkaeszközöket Meiszterics László azzal a szándékkal, hogy megfelelő környezetben egy bemutatható gyűjteményt hoz létre. Erdélyben látott hasonlót, de nem talált rá támogatási formát.

Kovács Gábor

Fotós: Lang Robert Kaposvar

Fotós: Lang Robert Kaposvar

Meiszterics László édesapja kovácsmester volt, és neki voltak Tapsonyban a legjobb lovai. Velük művelték a szőlőt, és gyerekként sokat vezette a lovakat munka közben – emlékezett vissza a kaposvári lovastanya tulajdonosa. Később felnőttként több hektár zöldterülethez jutott Kaposváron, és amikor egy szerszámgépet adott el Kassai Lajosnak, a lovasíjász felajánlotta, hogy cserébe ad három lovat. Meg is jelent 15 lóval, és hármat otthagyott belőlük. Egykor így indult a lovastanya. 

Meiszterics László kezdetben csak saját passzióból lovagolt a családjával, aztán az Alföldön látott egy lovasbemutatót, ennek mintájára rendezett csikós-betyár műsort. 2005-ben nyertek lovas világtalálkozót, 2010-ben nemzeti lovasfesztivált tartottak, nyolc alkalommal rendezték a Nemzeti Vágta területi fordulóját. 

Közben az eltelt évek alatt ismerősök, barátok keresték meg, hogy neki adják a régi lovaseszközöket. Bár 65 éves, de még ő sem látott olyan fahengert, amivel a lucernát hengerelték. Gölléből hívta fel egy ismerőse, hogy ingyen elviheti, csak tüntesse fel az adományozót. Azt tervezte, hogy a város szélén vesz egy parasztházat, és annak udvarát, pajtáját istállóját berendezi emlékhelynek. Ez azonban a mai világban már nem elég. 

– Ráébredtem, hogy egy lovas­eszköz-gyűjteményt csak úgy érdemes kiállítani, hogy a gyerekek figyelmét lekösse. Láttam már ilyet Erdélyben, ahol egy applikációt letöltve telefonon megjelenítették a képeket a nézőknek – mondta a lovastanya tulajdonosa, végigmutatva a gyűjteményén. 

Az egyes, kettes ekékre a hozzá nem értő ránézve csak egy darab vasat lát, de a szakmabeli értékeli, hogy ezekben nincs hegesztés, mert még nem volt hegesztőgép, hanem apró bilincsekkel és szegecsekkel fogatták össze, de jobban működött, mint a maiak, állította. Lovas szekerek, lovas szán, és lovas gereblye, vetőgép sorakozik a gyűjteményben, valamint olyan a paraszti gazdaságokban használatos kézi eszközök, mint a szecskavágó. Most megválna tőlük, és sokan érdeklődtek már. Nagyszakácsiból, Csökölyből, Szőkedencsről, Inkéről, sőt Budapestről és Nagykanizsáról is kapott ajánlatot. Sokan azonban félreértették, mert nem elajándékozni akarja, hanem olyannak adni, akiben legalább annyi az ambíció a méltó bemutatásra, mint őbenne. 
Nem akarja, hogy az eszközök tönkremenjenek, vagy széthordják őket, esetleg a MÉH-telepre kerüljenek, ezért elcserélné őket egy hátaslóra. Az internetre tette fel a történetet, háromszáz megosztást kapott rá. 
 

Fenn kell tartani az épülő lovardákat

Nem a szándékkal van baj, mert érkezik kormánytámogatás a lovassportba és a lovastanyák fejlesztésére, de csak ötezer fő lélekszám alatti településekre, emelte ki. Így egy megyei jogú városban működő lovas vállalkozás enyhén szólva nem kerül előnybe. A falvakban épülhetnek fedett lovardák, de azokat fenn is kell tartani, figyelmeztetett rá Meiszterics László, mert számítása szerint egy jól működő lovardához minimum 15–20 ló kell, és 80–100 gyerek, aki lovagolni szeretne. Ráadásul a lovak ára is emelkedik, mert amíg tíz éve 200–300 ezer forintért is lehetett lovat venni, ma már egymillió-másfél millió egy jó hátas ára. Az interneten ennek ellenére felpörgött a kereskedelem, mert sok kupec tölti fel eladó lovak képeit. 

Fotó: Lang Róbert

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!