Vaksötétben az aknamezőn – senki földjén a Melyik csapat

– Még a marokkói határ előtt megálltunk egy kis időre a Ráktérítőnél; bevett szokás, hogy a csapatok különböző emléktárgyakat helyeznek el a Villám Géza főszervező által megalkotott magyar nyelvű tábla tövénél – kezdte afrikai beszámolóját a kadarkúti származású Bakó Péter, a Melyik csapat góréja. – Jómagam egy plüss sarkvidéki fókát helyeztem el. Biztosan örülnek majd neki az itteni tevék... De volt, aki karácsonyfát hozott, s egyéb más állatságokat is kiraktak...

Ezután következett a Fapados Dakar legizgalmasabb – és egyben legveszélyesebb – része, vagyis az úgynevezett senki földje.

A nagy afrikai flúgos futam

A Budapest-Bamakót nem véletlenül emlegetik nagy afrikai flúgos futamként. Az egyik csapat például egy Csepel-tűzoltóautóval vágott neki a majd nyolcezer kilométeres össztávnak, de a mezőnyben akad 30 éves Peugeot, tovább két-két Trabant és „kockalada” is, mint ahogy a 7-es (csuklós)busz sem hiányzik...

– Már beesteledett, amikor sikeresen átverekedtük magunkat a marokkói határon – folytatta Páldi Zoltán. – Előbb sziklás, majd homokos területen át vezet a néhány kilométer hosszúságú út a senki földjén. Az ENSZ által ellenőrzött terület senkihez sem tartozik. Ergo, ha valami itt történik, arról hivatalosan nem is vesznek tudomást... Márpedig elég sűrűn szokott történni, hiszen alá van aknázva, s pénz hiányában nem tisztítják meg. Épeszű ember nemigen jár errefelé, hát még tök sötétben. Nyugodt, megfontolt tempóban, konvojban haladtunk, miközben a lámpák fénye rendre kiégett autóroncsokat világított meg. Folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot; ha valaki elásta magát a homokban, megálltunk egymást kilapátolni. Mindezt rezzenéstelen arccal nézték a türelmesen várakozó sivatagi emberek tudva azt, hogy előbb-utóbb úgyis eljön az ő idejük. Miután végleg rádöbbentünk arra, hogy letértünk az útról, kénytelenek voltunk az ő segítségüket kérni. Amúgy mosolygós, jókedélyű és barátságos afrikai állampolgárokat kell elképzelni; csak éppen először csengetni kell nekik, hogy segítsenek...

– Miután idevalósi „barátaink” megmutatták a helyes ösvényt, tovább folytattuk az utunkat – tette hozzá. – A mauritán határon mi ébresztettük fel a kalyibában békésen hortyogó bakákat – a fegyverek hanyag eleganciával a sarokba hányva –, ahol miután a marokkói határőrökhöz hasonlóan ismét jól megsarcoltak bennünket, már mehettünk is tovább. Az itteniek különféle adókat és illetékeket emlegetnek, ám meggyőződésem, hogy abban a pillanatban találják ki ezeket...
Mauritániában általános szesztilalom van, ám mi nem azok közé az emberek közé tartozunk, akik ilyen apróságtól meghátrálnának. A bamakósok nagy része benzineskannákba rejtve csempészik be az országba az alkoholt. A Melyik csapat tagjai nemes egyszerűséggel ásványvizes-palackokba csoportosították át a náluk lévő kereskedelmi mennyiségű pálinkát. Hiába na, a magyarok kreativítása határtalan...