Nemcsak a strandra vezet a sétány

„Ide már mindenkit beengednek? Az ember mindig jobbat vár”. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal fogadtak bennünket néhányan a Kaposvári Rákóczi FC pulai főhadiszállásán, a Hotel Pula második emeletén. Mint ismeretes, a zöld-fehérek múlt hét csütörtökön vertek tábort a horvát tengerparton, ahol meglátogattuk a Prukner-legénységet, s két napon át „együtt lélegeztünk” a csapattal.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Jó hangulatra is szükség van az edzőtáborban
[/caption]
A fent említett fogadtatás persze csak amolyan jószívű piszkálódás volt, amiből hamar kiderült, hogy remek hangulatban készül a Rákóczi az egyre közeledő, február 21-i tavaszi bajnoki rajtra. Pedig akár morózus arcokkal, tekintetekkel is találkozhattunk volna, hiszen egy-egy edzőtábor nyilván nem a sportolók álmainak netovábbja. Természetesen mindenki tisztában van vele, hogy szükség van az összetartásra, a nyugodt, zavartalan munkára, és persze a megszokott környezetből való kiszakadás is új lendületet adhat a felkészülés közepén. A Cibalia elleni edzőmeccs helyszínét például gyalog közelítette meg a csapat, hiszen egy tengerparti sétány vezet a pulai edzőkomplexumhoz, melyet hat-hét perces „túra” után el is ért a társaság.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Kilátások
[/caption]
A gól nélküli döntetlennel zárult összecsapást követően vacsora, majd a szálloda különtermében mérkőzéselemzés (Házi László kapusedző rögzítette videóra a meccset) várt a csapatra. Prukner László rövid értékelését követően jó néhány játékost is megkért, alkosson véleményt a délutáni teljesítményről, majd Barna László pályaedző, masszőr és Pusztai László edző, klubtitkár osztotta meg észrevételeit. Az ilyen és ehhez hasonló őszinte beszélgetések, negatív és persze pozitív kritikák megfogalmazása csakis előrevihetik a közös ügyet, a minél jobb bajnoki szereplést. Az esti program végeztével már a szálloda is elcsendesedett, pedig két-három órával korábban még a zsúfolásig megtelt hallban horvát labdarúgók sokasága próbálta kiszurkolni a franciák elleni kézilabda-világbajnoki győzelmet. Mint tudjuk, ez nem sikerült, mivel azonban gall csapat nem táborozott a Hotel Pulában, a pezsgősüvegek sem durrantak, s csendben nyugovóra tért a szálloda.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Pulai kapu
[/caption]
Egyébként furcsa volt megszokni, hogy a nyáron  turistákkal telített szállodákban s környékükön most különböző egyenmelegítős, stopliscipővel a kezükben ingázó labdarúgók jártak-keltek.
Hétfőn reggel hét órakor pedig már mozgolódtak a Rákóczi társasági életének központjául is szolgáló 211-es szoba lakói.  A nap folyamán Házi László és Barna László fogadta itt a „vendégeket”, azaz szakvezetőt, ügyvezető elnököt és játékosokat egyaránt. A futballistáknak fél nyolckor fújt ébresztőt Barna László és Végső Béla maszszőr, majd következett a reggeli, miközben a hangulatfelelősi posztot is betöltő Pusztai László történetei nyitották egyre nagyobbra az álmos tekinteteket. Délelőtt aztán Bali Péter erőnléti edző és Prukner László vezetőedző „osztozott” a csapaton, attól függően, hogy ki lépett pályára vasárnap a Cibalia-meccsen, és kinek kellett szerelést húzni a Zadar elleni hétfői Porecsben rendezett találkozón.



Prukner László hangsúlyozta, hogy minden játékosa lehetőséget kap a felkészülési mérkőzéseken, s igyekszik úgy sakkozni, hogy a meccsterhelés is egyforma legyen.
Az ott töltött idő alatt úgy tűnt, hogy az első csapathoz felkerült fiatalokat is befogadták az „öregek”, akik a pályán és azon kívül is segítik, egy-egy jó szóval biztatják az ifjoncokat. Ők pedig, ahogy Prukner László is kérte a január 3-i első találkozón, beálltak a sorba, s igaz ez még akkor is, ha a 211-es szobát talán egy kicsit még óvatosan közelítik meg...