2013.04.30. 07:18
88 szál gyertya égne
Olyan hamar mennek a hetek, már április van, a március is szeszélyes volt, de változó ez a hónap mindig.
70 évesen hunyt el, az év akkor búcsúzott, az 1995-ös év újat kínált, de a mama január 2-án elhunyt. Apám? Idén lenne 100 éves. 21-én már 100 gyertya égne, de kevesebb adatott meg neki.
Anyám 1925-ben született Erdélyben, Szentleányfalván – sokatmondó e név! Aradra járt szolgálni, alig tudott írni, de eljárt táncolni, egy magyarruhás képét őrizzük. Mint másnak, beleszólt az Ő életébe is a háború.
1943-ban jöttek át Magyarországra, a papa és testvérei, a mama bátyja is már itt voltak. Egy Somogy megyei tanyán, Ráksi és Kazsok közt éltek, a masinálásnál találkoztak apámmal, egy özvegy emberrel. Én 1946-ban születtem.
Büssüi lány volt az apai nagymama és Kazsokba ment férjhez, a bátyja 28 évesen hunyt el a csatatéren. Az apám első felesége Mariska, ráksi lány volt, karácsonyra megszületett Rezsőke, a feleség 18 és fél évesen 1941-ben hunyt el.
1957-ben Oroszlányba kerültünk, addig kapáltak, arattak, a határban várt az ebéd, valamely dűlőben, apám csősz volt. Így nevelődtem fel, és a padlásokról kidobott könyveket elolvastam. Megszerettem az olvasást, mikor 1957-ben egy fiú az erdőn, bányásznapon szavalt az édesanyjáról! Elhatároztam: én is fogok! Felolvasták a dolgozataimat, a lakónyilvántartókönyvet én vezettem, anyám helyett.
Anyám megtanított az egyszerű, dolgos életre, szeretem a gyermekeimet, büszke vagyok a fiamra és a lányomra, a négy kis unokára és dédpapa leszek, én egy pótunokát neveltem.
Köszönök neked mindent Édesanyám!
