Azért a víz az úr

A víz mozgása egyszerű, kiszámítható: mindig lefelé folyik. Idővel hegyeket is képes elhordani, de 2013 tavaszán Somogyban az árkokban fölhalmozott iszap és szemét is képes megállítani. Már ha van árok, s be nem szántották, hogy egyben lehessen vetni és aratni, vagy be nem temették a ház előtt, hogy legyen hely kiskertnek, parkolónak.

A lehullott esővíz – úgy tűnik – még sokáig velünk marad. Víz borítja a földeket, rohasztja a vetést, megálljt parancsol a mezőgazdasági munkáknak: szinte biztos, hogy jövőre emiatt is drágább lesz a kenyér, meg a hús is. Nincs, ami elvezesse a kisebb-nagyobb tavacskákból a vizet, pedig folyna az messzire, egészen a Dunáig, Dráváig, onnan meg bele a Fekete-tengerbe. Mert amire nem muszáj ma pénzt költeni ebben az országban, arra nem költ senki, nem gondol a jövővel már régóta, így alakulhatott ki ez a lehetetlen helyzet. Nyáron meg majd aszály szárítja cserepesre a földet, akkor kéne a víz, visszasírnánk, de nem lesz. Amennyi pénz elfolyik erre-arra, már rég lehetett volna tározókat létrehozni, s akkor nem kéne félni többé se nagy esőzéstől, se árvíztől, se aszálytól.



A vízitársulatok feladata tetemes, például a kapos-koppányvölgyi 140.000 hektár és 589 kilométer vízfolyás üzemeltetését végzi. A rendszer karbantartását, működtetését nehezíti, hogy a kormány eltörölte a védekezési hozzájárulást, aminek akkor nagyon örültek a gazdák. Most meg oda a vetés, ingyen senki nem fogja már elszivattyúzni a vizet a szántóföldről.

Tapasztalhattuk már eleget, hogy a természethez idomulni kell, különben végül az ember jár rosszul. Attól, hogy ezt nem látjuk be, még a víz az úr.