Drága szemei mindig rám vigyáztak

Drága Édesanyám!
1948-ban láttam meg a világot, ikrek voltunk, Édesanyám egy leányt és fiút szült. Én beteges gyermek voltam. Ahogy elmondta, a két méteres kerítést átugrotta, hogy megmentsen és sikerült neki, pedig nagyon lázas voltam. Elvitt az orvoshoz, mert sajnos 25 hónapos leány testvéremet elveszítette. Megmaradtam.



Nagyon sokat beteg voltam, az Édes Drága Anyám gyógyított. Drága szemei mindig rám vigyáztak. Így nőttem fel, iskolába járatott, szakmát adtak a kezembe, hogy ember legyen belőlem. Nagyon sokat köszönhetek neki, megköszönöm az életem. Vigyázott reám, egyengette az utam. Utána lett egy húgom és öcsém. Nagyon szerettem édesanyámat és két a testvéremet.

A világon az édesanyám volt a legjobb asszony. 1956-ot is átéltük, akkor is megmentett, mert el akartak vinni, szőke gyermek voltam. A szomszéd gyereket elvitték. Soha többé nem láttam. De anyám engem letagadott, hogy nem vagyok otthon.
Nagyon szerettem! Bár élne még, sajnos elvesztettem.
Nem lehet elfelejteni Édes Drága Anyámat.