A lámpák védelmében

Áll az öregember kampósbotjára támaszkodva Kaposváron a négy sávos út és a Tallián Gyula utca kereszteződésében, várja a pillanatot, hogy mikor könyörülnek meg rajta az autósok, hogy átmenjen a másik oldalra. De a kocsik csak jönnek, van amelyik gyorsabban, van amelyik lassabban. Megállni azonban egyik sem akar. Az öregember egyre türelmetlenebb és egyszer csak lelép a járdáról a zebrára. De nyomban megtorpan.

A küzdelem még tart egy ideig. Szerencsére már nem sokáig, hiszen a minap láttam, közlekedési jelzőlámpát építenek az útkereszteződésben. Egy beruházás a biztonságért. Emlékszem, az első lámpa, amelyet Kaposváron fölszereltek, a Kossuth téren épült és szenzáció volt. Annyira, hogy a városlakók egy része elment megnézni, a másik része pedig a működését magyarázta. A Kossuth tér ma a gyerekeké és a gyalogosoké. A lámpát rég leszerelték. Fölszereltek azonban egyre többet, mert mindegyikre szükség volt. A több lámpa azonban olykor nem könnyíti, hanem nehezíti a közlekedést, mert rosszul vannak időzítve, vagy rosszul vannak beállítva. A villogó sárga fény pedig szerintem inkább zavaró, mint segítő. Nem értem, hogy e négysávos utakon is miért kell este kilenc körül kikapcsolni és villogóra állítani a lámpákat. A biztonságért az a néhány másodperc melyet esetleg várni kell nem ár.



A legtöbb városlakó örül az új lámpáknak, ha összehangoltan szépen működnek. Egyszer a gyalogosoké, másszor az autósoké a szabad út. Így egyenrangú partnerként veszünk részt a közlekedésben. A lámpák jó beruházások, de még mindig van hely, ahová nagyon elkelne. Az útépítések kapcsán is lehetett volna erre gondolni.