2015.08.11. 06:33
Arányában
Belügyminiszterünk, akiről a napokban derült ki, hogy ebben az évben még egyetlen egyszer sem volt fizetett szabadságon, sőt, nem is készül effajta kispolgári láblógatásra, összesen három és félmilliárd forint fejlesztési támogatásról döntött.
Ennek a hírnek 207 önkormányzatunk, köztük tizenegy somogyi örül a leginkább, hiszen intézményeik, útjaik újulhatnak meg, kapnak lehetőséget a fennmaradásra, jutnak a fojtogató forráshiányban némi levegőhöz. De sajnos, bármennyire is kényelmes lenne, nem mehetünk el a tény mellett, hogy a pályázati kiírásra érkezett többi szabályosan megfogalmazott igény, azaz összesen 2283 önkormányzat levegővétele egyelőre várat magára, számukra egy takaréklistát tudtak felajánlani a belügyminiszter munkatársai.
Persze, keressük a kákán a csomót, és nem tudunk együtt örülni a somogyi tizenegyekkel, ahol most egy kicsit boldogabbak a döntés után – érhet minket a kritika, hiszen egyből előhozakodunk azokkal, akik egy fityinget sem kaptak, pedig biztosan reméltek. Ez nem igaz, tudunk! Szeretnénk azt mondani, valóban nincs itt semmi látnivaló, és az örömhír önmagában is örömhír, de nem kell túlságosan nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk: településeink rettenetes nagy bajban vannak, ha ennyi jelentkező van a kötelező önkormányzati feladatok ellátásához kínált pénzmag elérésére. Nem hinném, hogy túlkapás ezt álltani: fejlesztésre, állagmegóvásra, bármi, ami a vegetáláson túlmutat egyszerűen nincs pénz sem Somogyban, sem az ország legnagyobb részén.
Mint minden jó kormány, így a miénk is kedveli a pályáztok rendszerét, éppen a napokban, nem sokkal a belügyminiszteri döntés előtt került napvilágra azon nyertes ügynökségek neve, melyek osztoznak az állami intézmények és vállalatok hirdetési költségein a Nemzeti Kommunikációs Hivatal tenderén. Nekik összesen 25 milliárd forintnyi közpénz jutott. S remélhetően majd sikerül is elmagyarázniuk, hogy arányában miért érnek 21,5 milliárddal többet nekünk a saját településeinknél.
