2015.08.13. 06:44
Az új szó: remény
Elképesztő történet szereplője lettem tegnap reggel, véletlenül. Kaposváron egy automatánál akartam pénzt kivenni. Előttem csak egy idősebb hölgy állt, s olyan sokáig bajlódott, hogy mögöttem gyorsan hosszú sor alakult ki.
Végül a néni hozzám fordult, és megkért, hogy nyomkodjam be a gép klaviatúráján a négy számjegyű kódját. Hiába mondtam neki, hogy PIN-kódot soha, senkinek nem szabad elárulnia, csak erősködött. Elárulta: nagyon gyengén lát, szinte csak foltokat, a pénzére viszont most van szüksége, hozzá kell jutnia. Megcsináltam. Utána azt szerette volna, hogy írjam be: 87 ezer forintot akar kivenni. Már mindegy volt, megtettem. Amikor az automata kiadta a pénzt, a kezembe nyomta, számoljam meg, hogy megvan-e. Megvolt. Mögöttem a többiek elképedve bámulták a történteket, két nem éppen bizalomgerjesztő arcú fiatalember sokat mondóan összenézett…
Az utcán utolértem a nénit és hosszasan magyaráztam neki: ilyet többé ne tegyen. Közben arra gondoltam magamban, hogy ő egy két lábon járó, könnyű célpont, s nemcsak a bűnözésből élőknek, hanem a lehetőséget fölismerő kisstílű ügyeskedőknek is. Aztán rájöttem: nem csak így lehet végig gondolni a történteket. Hanem úgy is, hogy ez az ember – nyilván kényszerűségből – mások segítségére szorul. Azt mondta: nem először élte át a hasonló pénzfelvételt minden gond nélkül. Ebből fakad bizalma a többiek iránt, hiszen mindig találomra kiválasztott, a mögötte sorban álló segítette.
Ezek után azt gondolom: lecserélem a csoda jelzőt, amivel azt minősítettem, hogy nem lopták el a pénzét. Az új szó: remény.
