2015.11.10. 06:55
Kötelező körök
Lesz – nem lesz hírekkel sokkolt az elmúlt napokban a kormányzati kommunikáció, s megviselt idegrendszerünket tüzetesen átvizsgálva, egyáltalán nem megyünk messze a következtetéssel: valójában az úgynevezett miniszteriális, szakértelmet feltételező munkavégzés nem áll egyébből, mint riogatásból, melyekből vagy megvalósul valami, vagy nem. (Általában meg.)
Így próbáltuk emésztgetni, milyen lenne, ha egy belügyis elhárító beülne a szerkesztőségekbe, s államvédelmi okokból, saját döntési jogkörben beavatkozna egy-egy tévéműsor, vagy megszerkesztett hírhasáb, közlendő riport tartalmába. Szerencsére kiderül, a megszellőztetett tervet rosszul értelmezi mindenki, ennek ellenére a leírt betűt úgy is lehet olvasni, ahogy a félelmek diktálják. Márpedig belügyminiszterünk keze munkáját dicsérve, a betű le lett jegyezve.
A kegyelemdöfés a kötelező focioktatással lett teljes, mert az emberminisztériumból olyan rendeletmódosítás tervezet szivárgott ki, mely az alapfokú és a középfokú iskolák számára kötelező tananyagba vétetné a labdarúgást. Az első értelmezésben már-már országelhagyásig rándult az ember gyomra, de az EMMI végül nem győzte cáfolni, hogy a napi kötelező testnevelésen belül csak, mint választható tárgy fordul elő népünk és kormányunk kedvenc labdás sportága, melynek élvonalára átlag 3000 magyar kíváncsi fordulónként.
Úgyhogy egyelőre nyugi van: nem lesznek beépített titkos ügynökök a szerkesztőségekben, s nem lesz kötelező a foci sem az iskolákban. De azért nem árt emlékezni, pont ugyanilyen megkönnyebbüléssel mosolyoghattunk, amikor a napi kötelező testnevelést bedobták a vízbe, amikor az iskolai hit- és erkölcstan oktatás napirendre került, esetleg amikor a kötelező vasárnapi boltzárról hallottunk először, mert azt hittük: ezt nem merik, vagy nem lehet bevezetni...
Majd jusson eszünkbe mindez, amikor a sportboltokban a gyakorló édesanyák egymást lökdösve válogatják a szebbnél szebb sportszárakhoz a rózsaszín sípcsontvédőt.
