Szép és tragikus szerelmeknek adott festői hátteret a Balaton

„Sok millió éve történt, hogy a Föld szelleme szerelemre lobbant a Balaton helyén hömpölygő tenger úrnője iránt. Az isten heves vágyakozásában színpompás tűzijátékkal próbálta elkápráztatni őt. Felszaggatta a földet, és erejét fitogtatva hatalmas ba­zaltsziklákat dobált a magasba. Az óriás kövek égzengető robajjal zuhantak a földre. A környék minden egyes szikla súlya alatt megrázkódott. Az istennő, mivel fiatal volt még, és szerelem dolgában tapasztalatlan, szűzies félénkséggel figyelte a látványos bemutatót.” – A Balatont övező egyik keletkezéstörténet is valójában egy tragikus szerelmi vágyódás története, de gondolhatunk akár a balatonudvari kőszívek szintén szerelmes érzelmekhez kapcsolódó meséjére. A mondák, legendák mellett az igazi balatoni szerelmek sem kevésbé szépek. 

Gondoljunk csak Répa Rozi és Sobri Jóska legendás szerelmére. Bár Sobri Jóska (1810–1837) bakonyi betyárról inkább csak szájhagyomány útján terjedtek a hírek, Répa Rozihoz fűződő viszonyáról szinte mindenütt olvashatunk. A csupán csak 27 esztendőt élt egykori bojtárlegény (eredeti neve Pap József) korán a bűn útjára lépett, a börtönt is megjárta, majd az akasztófa elől menekült rablásai miatt, végül a Bakony és a Balaton-vidék leghíresebb – Rózsa Sándor után a legismertebb – bandavezére lett. A leírások legtöbbször megemlítik daliás alkatát, vonzó külsejét, állandó nőügyeit és azt, hogy a lányok, asszonyok versenyeztek kegyeiért. De igazi párban, Répa Roziban (Paár Antónia Krisztina), a szegény cselédlányban lelt, aki a Lesencetomaj határában fekvő Billeg csárdában szolgált. Sobri Jóska ellen már hajtóvadászatot indítottak, halálának körülményei máig tisztázatlanok: ütközet közben hunyt el, egyes források szerint az elfogás pillanatában szíven lőtte magát. A történeti legendárium része lett az is, hogy Sobri nem halt meg, hanem a Bakonyban bujdosott, de az USA-ban is látni vélték... Történeti tény viszont az, hogy Répa Rozit hozzáadták nemes Kozáry Péter számtartóhoz. A betyárszerelemről a legrészletesebben Eötvös Károly számolt be, s Jóska és Rozi szerelmi kapcsolatának nem csak írásos lenyomata van: népdalok, fafaragványok emlékeztetik az utókort szerelmük nagyságára. Akadnak a tó vidékén született személyekhez köthető irodalmi szerelmek is. 

Sok akadállyal kellett megküzdeniük

Ilyen Batsányi János (1763–1845) tapolcai származású költő és Baumberg Gabriella (1768–1839), a bécsi Szapphó névvel illetett költőnő szerelme. Sok akadállyal kellett megküzdeniük, hiszen Batsányi 1809-ben lefordította azt a kiáltványt, amelyben a magyarokat elszakadásra buzdította. Börtönévek, mellőzés, száműzetés várt rá, végül Linzben telepedtek le, rendőri felügyelet alá helyezve. Szerelmi házasságuk, a nehézségek ellenére is kiállta az idők próbáját. 
A Balaton vidékének talán az egyik legismertebb szerelmi szála Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor kapcsolata. Kisfaludy Sándor (1772–1844) a régi nemesi családból származó joggyakornok kezdetben nem annyira a művészetéről, hanem nőügyeiről volt híres. Hamar felismerte, a lányok, asszonyok szívéhez két út vezet: a katonai uniformis, valamint az irodalom. Jöttek a kalandos esztendők: katonaként megjárta fél Európát. Sok-sok barátság, irodalmi és művészeti inspiráció érte, és persze női rajongók tucatja kísérte útját. 1799-ben szerelt le és tért vissza szülőföldjére. Ekkor már egy badacsonyi szüretről ismerte és szerette Szegedy Rózát (1755–1832), a Vas megyei alispán lányát. 1796 végén meg is kérte a kezét, de Róza, sejtvén a férfi csapodárságát, elutasította, csak 1800-ban jöhetett létre a házasság. Kisfaludy megváltozott Róza szerelmétől. Sümegen gazdálkodó nemesi életvitelbe kezdett sikerrel, és egyre többet írt kedvelt és kellemes prózai, drámai és lírai műveket egyaránt. Róza hű és szerető asszonya lett a sümegi költőnek, az asszony badacsonyi présháza sok szüretnek adott otthont és kedves, szüreti hajlakévá vált a házaspárnak. Kisfaludy Szegedy Rózához fűződő szerelmének lenyomatai a Himfy-versek, amelyek jól érzékeltetik a költő nagy és őszinte érzelmeit. 
A Balaton szerelmese, a nagy mesélő, Jókai Mór (1825–1904), 75 esztendős volt, amikor 1899-ben feleségül vette a 17 éves színésznőt, Grosz Arabellát, azaz Nagy Bellát. A közvélemény és a rokonság egyaránt felháborodott a szokatlan frigyen, azt híresztelték, hogy Jókai nem beszámítható. Végül elfogadták a nagy korkülönbséget kettejük közt. Szerelmükről tanúskodik Jókai Öreg ember nem vén ember című regénye és sok-sok szerelmes költemény. Jókai Mór életének utolsó nyarát, 1903-ban Bellával Siófokon töltötte, a Fekete-villában. Nagy Bella a második világháború kezdetekor – az erősödő zsidóüldözés miatt – Londonba menekült, ahol 1947-ben bekövetkezett haláláig jó szívvel őrizte Jókai emlékét. 
A Balaton páratlan kultúrtörténeti kincseinek sorába tartoznak e keserédes szerelmek is, melyek bizonyítják: a korok változhatnak, de a szerelem örök! 
 

Villát kapott az örök szerelem Fonyódon, kőből faragott nászágyat a pár 
 

A 20. században is legendásan nagy szerelmek szövődtek a Balatonnál, olykor pedig a tó adott búvóhelyet a szerelmeseknek. A magyar Szindbád, azaz Krúdy Gyula (1878–1933) és Várady Zsuzsika története a fővárosban kezdődött, ám a Balatonnál folytatódott. Krúdy beleszeretett Kelemen Reginába, azaz Rezsánba. Rezsán – mint Krúdy asszonyainak többsége – házas volt. Férje, Várady Gyula a Grand Hotel Royalt bérelte. Nyaranta a család Siófokra költözött. Krúdy is kedvelte a mondén Siófokot, az Ellinger-féle panzióban szállt meg. 1915-ben, a nagy mulatozások közepette egyszer csak feltűnt előtte egy fiatal (16 esztendős), szép, barna lány, Várady Zsuzsa. A gond csak az volt, hogy Zsuzsika Rezsán lánya... Három esztendeig titkos viszonyt folytattak, majd az író eljegyezte a serdülő lányt. Igaz, közben Krúdynak el is kellett válnia Spiegler Bellától, azaz Satanellától. 1918-ban a Várady család ismét leutazott Balatonra, a kisőrsi szőlőhegyre. Az író is velük tartott, s itt kérte meg a nevelőapától, Várady Gyulától, a kis Zsuzsi kezét. Nem adták neki. Ekkor elhatározták, hogy megszöknek, de a vasútállomáson az apa utolérte őket. Krúdy a Margit-szigeten, a Nagyszállóban élt, ahol születésnapján ismét titokban meglátogatta Várady Zsuzsika. A lányt újfent rajtakapták a szülők, de már nem hagyta el Krúdyt, szülei ezért kitagadták. Végül 1918-ban összeházasodtak és megszületett kislányuk, Zsuzsika. Krúdy, az irodalmi ködlovag azonban alkalmatlan volt a férj, az apa szerepére, ezért viszonyuk hamar megromlott. Az író visszatért örök szerelmeihez: a borhoz, a kártyához, az éjszakai élethez és az íráshoz. 
A Balaton festője, Egry József (1883–1951) is itt találta meg az ő Juliskáját. A szegénysorsú, aszketikus életet élő festő az I. világháború idején segédszolgálatosként szolgált Nagykanizsán. Egy súlyos tüdőgyulladás miatt a badacsonyi Vöröskereszt kórházban kezelték. Itt ismerte meg az önkéntes ápolónőt, a házas asszonyt, Pauler Juliskát. Szerelem volt első látásra. Pauler Juliska – Pauler Ákos neves filozófus húga – elvált ezredes férjétől. Egry leszerelt és Keszthelyre költöztek, nyaranta a badacsonytomaji présház adott menedéket számukra. Egry képei, stílusa, színei megváltoztak: ekkortól vált a Balaton festőjévé, ismerték meg igazán alkotásait. Juliska – akit a családja kitagadott – hű támogatója lett a művésznek. Közös sírban nyugszanak a badacsonytomaji temetőben. 

Móra Ferenc (1879–1934), az ötvenes éveiben járó, ismert író, szintén a Balatonnál találkozott a nála több mint 20 esztendővel fiatalabb lánnyal, Kalmár Ilonával. Balatonföldváron ismerkedtek meg 1932-ben, Móra Ferenc ekkoriban kezdte el Az aranykoporsó című, később ismertté vált regényét írni, de nem sokáig jutott, mert a hirtelen jött szerelem eredményeként inkább szerelmes dalokat költött. A fiatal nő ekkoriban már menyasszony volt és később férjhez is ment. A történet érdekessége az, hogy levelezésük később is folytatódott. A szintén házasságban élő Móra hivatalos leveleket küldött Horváth Istvánnénak és szerelmes sorokat Földváry Kicának. A szerelem Móra Ferenc 1934-es haláláig tartott, s Kalmár Ilona lett a modellje az Aranykoporsó „kis Tűjének” is. A Kicához írt költeményeket Címtelen versek néven rendezték később kötetbe. 
Szintén 20. századi balatoni szerelmi történet alapozta meg a fonyódi Kripta-villa hírnevét, mellyel Abrudbányay Ödön gyógyszerész elhunyt szerelmének, Magdusnak állított emléket. A két háború között épült mediterrán stílusú villából pompás kilátás nyílik a tóra, s az alagsorban található kőből faragott nászágyon jelképesen Magdus és Ödön fekszenek, kézen fogva.