SONLINE

1912 egyik őszi napján a kaposvári főgimnázium (a mai Táncsics Mihály Gimnázium) tornatermében ünnepséget rendeztek az intézet százéves fennállásának alkalmából. Az ünnepségsorozat keretében Rédey Gyula veszprémi nagyprépost felszentelte a gimnázium kápolnáját, a Szent Imre-templomot.

Sokak lelkesedése és erőfeszítése vezetett el az avatásig. A templom története a 19. század végén kezdődött, abban az időben, amikor napirendre került az új gimnázium építése. Az iskolában igen fontosnak tartották a tanulók vallási nevelését, míg azonban a főtéri iskolaépülettől csak néhány méterre állt a város római katolikus temploma, az új gimnáziumtól hosszú volt az út odáig. Ráadásul a nagytemplom már alig tudta befogadni a rohamosan fejlődő város katolikus híveit – a tanulóifjúság hovatovább nem fért be a misére.

Ujváry Ferenc plébános még a századforduló előtt elérte, hogy a város képviselő-testülete a gimnázium szomszédságában levő területet – a mai posta telkét – az egyháznak adományozza. Először ott akarták felépíteni a gondokat megoldó gimnáziumi kápolnát. Ujváry Ferenc, a jeles plébános azonban 1900-ban elkerült Kaposvárról, így már ekkor csúszni kezdett az építkezés. A következő időszakban ez még előfordult néhányszor, főként a pénzhiány miatt.

Az új század elején a korszak kaposvári egyházi életének egyik legnagyobb alakja: Bécsy Márton gimnáziumi hittanár, majdani veszprémi kanonok vette kézbe a templomépítés ügyét. ő volt a mozgalom éltető lelke, akinek hite, „gáncsot és szidalmakat békésen tűrő természete”, fáradságot nem ismerő munkája tette lehetővé az építkezést.

Bécsy Márton 1902-ben templomépítő bizottságot szervezett az iskola tanári karának katolikus tagjaiból, amelynek felhívására adakozni kezdtek az ország papjai, Kaposvár és Somogy megye lakossága, pénzt adott az állam (Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter révén), s még a gimnázium akkori és volt növendékei is bekapcsolódtak a gyűjtésbe. (A diákok 1903-tól kezdve minden tavaszi szünetben gyűjtöttek a templom számára.)

Közben átértékelték a kezdeti elképzelést: már nem ifjúsági kápolnát, hanem nagyobb, komolyabb templomot akartak építeni, amely a környéken lakó híveket is befogadni képes. Az idő hamarosan igazolta a templomépítő bizottság elképzelését. A templom közügy lett: 1904-ben maga Németh István polgármester és Bereczk Sándor városi mérnök is belépett az építőbizottságba. A város elkötelezettségét az is mutatta, hogy már az építés megkezdése előtt a magyar ifjúság példaképének tartott Szent Imréről, Szent István királyunk fiáról nevezték el az ott megnyílt utcát. (Bár azért ellendrukkerek is akadtak: a Kaposvári Berzsenyi Dániel Szabadkőműves Páholy tagjai például minden megyei és városi fórumon tiltakoztak a templom építése ellen...)

Végül éppen tíz esztendővel a bizottság megalakítása után indult meg az építkezés, de nem a gimnáziumtól nyugatra (ahová utóbb a posta került), hanem északra, az iskola telkének végén. A terveket Krisztinkovics Béla budapesti építészmérnök, a gimnázium egykori növendéke készítette. Az építést már 1910. április 11-én megkezdte Domján Lajos kaposvári kőművesmester, noha az ünnepélyes alapkőletételre csak néhány héttel később, május 3-án került sor. Az alapfalban elhelyezett okmány ezekkel a szavakkal kezdődik: „Istennek nevében! A kaposvári magy. kir. állami főgimnázium róm. kath. ifjúságának vallásos nevelésére, szent hitében való megerősítésére és az Úr dicsőségére építettük a magyar ifjúság védőszentjéről, Szent Imre kir. hercegről elnevezett kápolnát...”

Szépen haladt a munka, a falak még a tél beállta előtt tető alá kerültek, s a torony is elkészült hamarosan. Keresztjét nagy közönség jelenlétében áldották meg. Az építés a tél folyamán szünetelt, 1911 tavaszán azonban új lendületet vett. Már a harangok is megérkeztek, amikor pénzhiány miatt megakadt az építkezés, ráadásul a mennyezet egy része is beomlott. A legnagyobb szükségben jött a segítség: az ügyet 1912 szeptemberében Esterházy Miklós herceg tízezer koronás adománya segítette át a holtponton. Az építési munkákat végül Lamping Ádám és fia, Lamping József gödrei vállalkozók fejezték be.

A gimnázium centenáriumi ünnepségére a belső berendezés is elkészült, így éppen száz évvel azután, hogy 1812. november 5-én Csapody Gábor alispán a megyegyűlésen felolvasta a kaposvári gimnázium nyilvánossági jogát tanúsító privilégiumot, felszentelték a kaposvári Szent Imre-templomot. Az időzítés tökéletesebb nem is lehetett volna, hiszen Szent Imre napja volt... (A gimnázium akkor kiadott emlékkönyvét idézzük: „S most büszkén áll gimnáziumunk közelében Szent Imre temploma, s hirdeti a keresztény szeretetet, a tiszta erkölcsöt, az alázatosságot, s buzdítja ifjainkat a templom véd?szentjének, Szent Imre hercegnek követésére.”)

Isten házának mérete valóban felülmúlja a kis kápolnával kapcsolatos eredeti elképzeléseket. A 35 méter hosszú, 10 méter széles, keletelt szentélyű, latin kereszt alaprajzú, egyhajós templom eklektikus stílusban készült, leginkább a román korból átemelt stílusjegyekkel. Ennek egyik legszembetűnőbb eleme a levélmintás díszítésű lépcsős, bélletes, oszlopos kapuzat, melynek finomsága sajnos a felújítás során alkalmazott vakolat-fröcsköléses módszer miatt elveszett. A román kori építészettel azonosíthatók a tölcsérbélletes és az ikerablakok, a torony törpegalériájának imitálása, a vakíves párkányok. Sajnos az eredeti kváderköves homlokzatmezőket nem állították helyre, így az épület megjelenése különbözik a száz évvel ezelőttitől.

Olvasóink, akik a felismerték a Szent Imre templomot:
-------------------------------------------------------
Szigeti László, Soós Béla Zoltán, Kocsis Jenő, Miklós Zoltán, Fenyvesi Istvánné, Forrai Márta Borbála, Tóthné Tamásovics Klára, Szukics Ildikó.

Köszönjük a megfejtéseket!
-----------------------------------------------------

Nyolcszögletes tornya – amelyen a négy égtáj felé elhelyezett órák helye ma üres – nem tengelyben áll, hanem a nyugati homlokzat bal oldalán. A szentély felirata: „Ego sum via, veritas et vita” („Én vagyok az út, az igazság és az élet”). A főhajó négy ablakát a nyugati egyháztanítók képe díszíti: Szent Ambrus püspök, Nagy Szent Gergely pápa, Szent Ágoston püspök és Szent Jeromos egyházatya.

A templom mellett sétálva érdemes egy pillantást vetni a szemnek kedves, terméskő lábazatú, virágbetétes, alacsony kerítésre is.
1916-ban a három harang közül kettőt háborús célokra foglaltak le. Az új harangokat, amelyeket Gombos Lajos őrbottyáni mester készített, 1990 novemberében áldotta meg Szendi József veszprémi megyés püspök. A templom belső festését Z. Soós István kaposvári művész készítette 1925-ben, a főoltárt 1927-ben állították fel. A templomot 1970-ben (Nagyvári János főmérnök tervei alapján) és 1994-ben is felújították.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A második világháború után a jezsuita rend kapta meg a Szent Imre-templomot. (Loyolai Szent Ignácnak, a Jézus Társaság alapítójának szobra – Dabóczi Mihály alkotása – ma is a templom bejárata mellett áll.)
A templom és vonzáskörzete sokáig a Nagyboldogasszony Római Katolikus Egyházközséghez tartozott. 1990-ben kezdte meg működését az önálló Szent Imre Plébánia, ahol – a templom csaknem évszázados hagyományaihoz méltóan – sokrétű ifjúsági és közösségépítő munka bontakozott ki. Első plébánosa Pázmány Lajos volt, jelenlegi vezetője Varga László atya. 1993-ban itt bonyolították le a katolikus fiatalok első dél-dunántúli regionális találkozóját. A plébánia 1994-ben lapot is indított Szent Imre Híradó címmel, 1996-ban pedig bejegyezték a Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális Alapítványt. (Ezt világiak hozták létre az ifjúság keresztény nevelése céljából s a rászorulók megsegítésére. Az alapítvány működteti a Szent Imre Játszóházat, ezenkívül ifjúsági táborokat támogat, és könyveket is kiad.)

A templom építését megkezdő kőműves más egyházi épületeken is dolgozott Kaposváron. A következő alkalommal egy ilyet keresünk fel, de ehhez már el kell hagynunk a belvárost.