Segíthet a törvény, mert nagyon kevés lőterünk van

A törvényről többnyire negatív hangnemben szóltak a hírek, az országos médiumok a tervezett elképzelésekből kiragadtak részleteket, és azt egyéni látásmód alapján továbbították az érintettek fele. Fél évvel később mégsem látunk gombamód szaporodni lőtereket mindenfele, és igazából nagyon kevés gyerek szaladt haza az iskolából, hogy „De jó volt a mai lövészet óra!”. A somogyi helyzetről kérdeztük Légrádi Józsefet aki a Magyar Sportlövész Szövetség megyei elnöke, és a Kaposvári Sportlövész Klub elnöke.– A törvény megalkotását az motiválta, hogy a kormány álláspontja szerint nagyon kevés ember van védelmi posztokon az országban, többre volna szükség. Ennek javítására tettek lépéseket ezzel a törvénnyel is. A cél az volt, hogy olyan sportok felfuttatását támogatják, mely az előbb említett állapotokon változtatni tudnak. Az elképzelés messze nem új keletű, az újkori történelemben többször is volt példa hasonló jellegű aktivitás-fokozásra.

A valóságban nagyon kevés ismert és működő lőtér van megyénkben. Az elnök szerint erre is van magyarázat. – A második világháború után újraindult a lőtérfejlesztések programja, akkor már a Magyar Honvédelmi Szövetség támogatásával, és részben felügyelete alatt. De ez praktikusan nagyon sokszor annyit jelentett, hogy a helyi TSZ vezetője és az MHSZ képviselője bökött rá egy területre valahol a falu és a szőlőhegy között. Ott aztán megkezdődtek az építkezések, és virágba borulhatott a lövészsport. Azzal azonban sok helyen senki nem foglalkozott, hogy a terület megváltozott felhasználási célját földhivatali bejegyzésben is rögzítse. Így fordulhatott elő, hogy a rendszerváltást követő privatizációban a lőtereket egyszerű szántóként tartották nyilván, annak megfelelően is osztották szét a jogosultak között. Akik csupán néhány esetben tartották meg a lőtér eredeti funkcióját, gyakran egyszerűen lerombolták a létesítményeket, és beszántották a területet.

Reményteljes, ám mégis csak szomorú jelenlegi helyzetbe fordult így a magyar és a megyei sportlövészet helyzete, talán nem is volna hiábavaló foglalkozni a fejlesztésével. Ugyanakkor a törvényből leginkább csak a lőterek fejlesztése és a lövészetoktatás bevezetése az, ami eljutott az emberekhez. Légrádi József szerint a törvény, és a mögötte álló elképzelések jóval összetettebbek.

– Az előbb elmondottakon túl fontos tudni, hogy a törvény valójában több dolgot is támogat a megszűnt MHSZ tevékenységi köreiből. A gépjárműképzés, a repülés, vagy az ejtőernyőzés szintén ilyen tevékenységek lennének. A Honvédelmi Sportszövetség fogná össze és támogatná azokat az egyesületeket, melyek ilyen irányú tevékenységet végeznek. Ezt követően például a polgárőrségekkel együttműködve fejlesztenék, és gondoznák ezen sportágakat és képzéseket. De mint minden elképzelés, ez is csak a klubok, egyesületek, oktatási intézmények, városi és megyei önkormányzatok együttes összefogásával valósulhat meg, mert ha ez nincs, akkor még a törvény is kevés.