Hazaszeretet, bátorság – nem feledik a doni hősöket

A doni áttörés 75. évfordulója alkalmából gyászünnepséget tartott a Mártírok és Hősök Alapítvány a kaposvári Jézus Szíve templomnál. Pásztor István nyugállományú ezredes köszöntötte az emlékezőket. Felidézte: 1943. január 12-én kezdődött meg a Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Az offenzíva felőrölte a magyar hadsereget, s a Don-kanyar örök nemzeti trauma maradt.

A harcokban részt vett a kaposvári Tizedik Könnyű Hadosztály is. – Vonattal vitték ki őket a keleti frontra – mondta Pásztor István. – Ott még több, mint ezer kilométer erőltetett gyalogmenet várt rájuk a mínusz negyven fokos hidegben.

– A doni katasztrófa egy jelkép – ezt már Gelencsér Attila, országgyűlési képviselő mondta. – A pusztulás, a felelőtlen politikai döntés jelképe. Ugyanakkor a hazaszereteté, a bátorságé és az önfeláldozásé is.

Gelencsér Attila hozzátette: a háborúk nem tőlünk független történések összjátékai. – Ezért nem szabad ma sem hagyni, hogy idegen hatalmak döntsenek az életünkről – mondta Gelencsér Attila. – Mi tudjuk a legjobban, mi a jó nekünk és nem kérünk idegen hatalmak okoskodásából, rossz döntéseiből, ma sem.

Az ünnepségen a Mártírok és hősök emlékművénél helyezték el az emlékezés virágait, az állami szervek, a városvezetés, a politikai és civil szervezetek képviselői.

Marcaliban is emlékeztek

A magyar királyi 2. honvéd hadsereg doni katasztrófájáról tartottak előadást a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestületnél. A rendezvényen Forgó Ferenc egykori katonatiszt, az egyesület tagja arról szólt, hogy a kevés tartalékerőkkel rendelkező magyar hadseregnek egy több mint 200 kilométeres frontszakaszon kellett védekeznie a szovjet támadáskor. A Somogyból bevonult katonák többsége a 10. könnyű hadosztály állományában szolgált.

A 2. magyar hadsereget a nem megfelelő gépesítettség jellemezte. Sorsukat az igen mostoha időjárási körülmények tovább nehezítették. A szovjet támadás végül elsöprő erejűnek bizonyult a néhol kétségbeesetten védekező magyarok számára, akik a doni áttörés idején óriási veszteségeket szenvedtek el, rengeteg volt a halott, a sebesült, sokan hadifogságba kerültek. Sokan közülük ismeretlen helyeken, jeltelen sírokban alusszák örök álmukat.

A megemlékezésen Pintér József népi citerás korabeli katonadalokkal, Juhász Sándor pedig verssel működött közre. A jelenlévők végül koszorút helyeztek el az ipartestület udvarán álló emlékműnél, majd főhajtással és mécsesek gyújtásával adóztak az egykori hősök és áldozatok emléke előtt.