Kincsek bújnak meg a kortárs magyar írók művei között is

– Éppen az a szép az irodalomban, hogy sokszor nem tudjuk, mitől jó és időtálló egy prózai mű, nem tudjuk a tuti receptet megmondani – mondta lapunknak Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság alelnöke, kaposvári egyetemi oktató, tudományos dékánhelyettes. Nincs egyértelmű sajátosság, valamikor a nyelvezet, valamikor pedig a karakterábrázolás vagy a problémafelvetés időtálló egy regényben. – Azt viszont már látjuk, hogy a tizenkilencedik századi magyar szövegek egy részével küszködnek a mai diákok, persze, szerző és szerző nyelvhasználata között is van különbség – tette hozzá az olvasáskutató. – Amikor például Benedek Elek elkezdte a népmeséket átírni, felerősítette a tájnyelvet, vagyis sokkal erősebb tájnyelvűség jelent meg a művekben, mint eredetileg a népmesékben. Aztán rájött, hogy ez az érthetőség rovására megy és a következő kiadásokban elkezdte egyszerűsíteni a nyelvezetet.

Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a tíz-tizennégy éves korosztály számára például Jókai művei nehezek, a fiatalok mostani népszerűségi listáján már nincs ott a regényíró. Ezzel együtt az idősebbek köreiben még mindig fontos szerző. A korábbi olvasásszociológiai felmérésekben a Jókai művek rendre az első helyeken voltak, évtizedek óta hihetetlenül népszerű szerző. Viszont az nem célravezető, hogy ráerőltetjük a diákokra ezeket a műveket. Ha pár évvel később ajánljuk a figyelmükbe, akkor a mai fiatalabb generáció számára is értelmezhető és befogadható lesz az író.

Jóllehet az sem egyértelmű, hogy mikor érthető mindenki számára azonos módon egy-egy regény. Gombos Péter szerint megmutatkozik a különbség például a falusi és a városi gyerekek között. Egy 8-10 éves városi gyermek biztosan érti Békés Pál meseregényét, A kétbalkezes varázslót, melyben megjelenik a lakótelepek világa. Viszont egy falun élő gyermek nem biztos, hogy találkozik ezekkel az élethelyzetekkel. De ugyanez fordítva is igaz lehet, ha mondjuk a gazdasági élet jelenik meg egy leírásban, az a falusi gyerekeknek többet mond. A tizennyolc éves fiatalok közt viszont már nincs nagy különbség e téren. – Ekkor már szinte mindenevő az ember a könyvek terén, s ha csak kortárs magyar szerzőket mondunk, elképesztő kincsekre bukkanunk – húzta alá a kaposvári olvasáskutató. – Nagyon olvasott például Dragomán György regénye, A fehér király. De az is jó választás lehet a fiatalok számára, ha Grecsó Krisztiántól, Tóth Krisztinától, Totth Benedektől, Békés Páltól vagy akár Kiss Ottótól olvasnak.

Persze, az idősebb korosztályok népszerűségi listája is átalakult mára, a 12 évvel ezelőtti olvasásméréshez képest az első tíz szerzőből hét megváltozott. – A megkérdezett felnőttek közül Danielle Steelt és Lőrincz L. Lászlót jelölték meg a legtöbben kedvencként – mondta Gombos Péter. – Aztán Stephen King, majd Rejtő Jenő jön a sorban. Ötödik Agatha Christie, hatodik Jókai Mór, hetedik Szabó Magda, nyolcadik J. K. Rownling, kilencedik Ken Follett, a tizedik pedig Gárdonyi Géza.

Ünnepeljük együtt az olvasást

Gombos Péter úgy látja, a költészet napján szépen fókuszba kerül a költészet, s kifejezetten jól látszik az is, hogy a népmese napjára már jóval előre le kell foglalni a legjobb mesemondókat. Így az olvasáskutató abban bízik, hogy az előbbiekhez hasonlóan kiemelt figyelem övezi majd a közelgő széppróza napját is. – Arra biztatnék mindenkit, hogy ünnepeljünk együtt, ha mást nem, akkor az olvasást – tette hozzá.