Vőfélybotját ajándékozta a múzeumnak

Lobogó szalagokkal, feldíszített vőfélybottal érkezett a Rippl-Rónai Múzeumba a kaposvári Csorba Csaba. 12 éve vezet lakodalmakat, s 10 éves gyűjteményét, 150 szalagot ajánlott fel most a múzeumnak.

– Az ország minden táján vőfélykedtem 2006 óta, szeretném az emlékeimet felajánlani azzal a céllal, hogy a múlt hagyományai fennmaradjanak – mondta lapunknak.

Öltözékében is ápolja a hagyományokat: mellényben, kalapban, vőfélybottal, s lehetőség szerint a népi viselethez illő lábbeliben szórakoztatja a násznépet. Azt mondta: távol áll tőle a ma divatos ceremóniamester szerepe, aki csupán csak felkonferálja a történéseket. Ő minden szöveget maga talál ki. A legnagyobb kihívás számára az a lakodalom volt, amikor egypetéjű ikerpár tartotta egyszerre a menyegzőjét. – Az egész szövegemet úgy írtam át, hogy mindkét párhoz szóljon – mesélte. A vőfélybot a múzeum száz éves néprajzi gyűjteményébe kerül. Pisztora Zsófia, néprajzi gyűjteményfelelős azt mondta: igyekeznek megőrizni és bárki számára hozzáférhetővé tenni az ajándékot. Az etnográfus hozzátette: a falusi közösségekben a születés, házasság és a halál kiemelt szerepet töltött be.

– A vőfélynek fontos szerepe volt mindig is, régen a szalagok helyett női kendők, növények díszítették botját. Általában a szegényebb családoknál is igyekeztek legalább két napos lakodalmat tartani, s ha a nászlép korán lelépett, akkor a vőfély „láncra verve” hozta vissza őket táncolni, szórakozni. Fontos volt, hogy a házasság mindenki előtt megtörténjen, megjelent a közösség értékrendje – mondta el Pisztora Zsófia.