Leletözönre bukkantak a a várnál a régészek a Nostra bontása után

A többször ostromlott falak maradványaira a Toldi tagiskola ötödik osztályos diákjai léphettek fel, hogy meghallgassák Molnár István, a Rippl-Rónai Múzeum régészének előadását. Legutóbb 2000-ben folytak itt feltárások, ezeket Magyar Kálmán végezte, de csak azokat a területeket tudta kutatni, ahol nem álltak épületek. Tavaly év végén lebontották a Nostrát, és ez új lendületet adott a munkának. Az idén áprilisban a régészek már kétszer annyi falszakaszt tártak fel, mint korábban. Szelvényeket nyitottak a falak körül, a trapéz alakú egykori várudvar és a palotaszárny területét kutatják. Igyekeznek járószinteket, padlókat találni, amelyek datálhatnák a különböző korú falakat.

– Annyit tudunk a várról, hogy legkorábban a lakótorony épülhetett – magyarázta Molnár István. – Ennek a pontos korát is megállapíthatjuk majd egy fa évgyűrűin elvégzett vizsgálatokból. A kőfalak alatt az alsó rétegben cölöpöket vertek le az építők, melyeket a talajvíz megőrzött. Mi ezekből a fákból vettünk mintát. Az építők masszív, vastag fallal vették körül a trapéz alakú várudvart. A következő lépcsőben épült a palotaszárny a nyugati részben, ennek a falai már láthatók. Most úgy gondolom, hogy valamikor a XVI. században épülhetett, de alaposabban meg kell nézni az itt talált kerámiát. Később a vár lakói megduplázták a kerítőfalat, tehát még egy falat emeltek az előzőtől 4-5 méter távolságra, ezzel körbevették a trapéz alakú udvari részt.

A következő lépcsőben a XV. század utolsó, vagy a XVI. század első szakaszában egy kerek tornyot építettek a vár sarkára, mellyel valószínűleg a mellette lévő bejáratot próbálták védeni. Az 1495-ös ostrom idején volt sánc a vár körül, mert a vizesárokkal együtt megemlítették az írott források. Később, talán a XVI. században épülhetett egy palánkfal is a vár köré, amelynek az egyik sarkát, illetve bástyáját próbálják feltárni a régészek. A korabeli építők cölöpöket vertek le egymástól pár méterre, két sorban, majd a két fafal közé földet döngöltek. Így egy több méter széles és magas földfaluk lett, amely az ágyúgolyók nyújtott védelmet. Ezt tanúsítja, hogy sok ágyúgolyót találtak a fal környékén.

– Ágyúgolyót hetet-nyolcat találtunk a palánk külső oldalán, mert ezeket megfogta a földfal – sorolta a leleteket az ásatás vezetője. – Találtunk még sok szép kerámiát, sarkantyút, gyertyatartót, kályhaszemeket. A lakószárnyból néhány díszes kályhacsempedarab került elő, és ez arra utal, hogy nívósan berendezett hely lehetett. Török kori kályhaszemekre is bukkantunk, valamint fémtárgyakat, rengeteg puskagolyót, patkót, csizmapatkót, páncéldarabot ástunk ki a földből. Fémkeresőt nem tudtunk használni, mert a Nostra bontása miatt sok volt a modern kori törmelék. A leletanyag változatos, mert a XIII. századtól biztosan laktak a területen, ha nem is volt még feltétlenül váruk. A várat egészen a török korig lakták.

Az ásatások a hónap végéig, május elejéig tartanak.

A vár védelmét a mocsár adta

Az 1380-as években tűnik fel a forrásokban először nem is vár, hanem a várnagya. Ebből tudják, hogy biztosan állt, de még nem tudni, hogy pontosan mikor építették. A Rupolyi család birtokolta volt, akiknek Ropolypusztán állt a régi váruk. Róluk a kaposvári várt Ropolyújvárnak hívták először, majd Újvárnak, aztán Kaposújvárnak, s a török korban kezdik Kaposvárként emlegetni a folyóról. A vár fő védelmét nem is a falak, hanem a körülötte lévő mocsárvidék jelentette. Egy a zsombékból kiemelkedő dombra építették.Tudjuk, hogy 1403-ban elveszik a Ropolyi családtól, majd az Újlakiakhoz kerül. Újlaki Lőrinc a királynak nem engedelmeskedett, ezért ki akarták ostromolni a várból, a harcokban felrobbant a lőpor. A vár 1555-ben került török kézre, majd 130 évig birtokolták.1687-ben foglalták vissza keresztény seregek. Végül a várat lerombolták, majd az Esterházy család majorsága állt itt. 1930-ban építették a romokra a Nostra gabonaraktárt, ami a vár végső pusztulását jelentette.