A templomi oltárterítő is a keze munkáját dicséri

- Édesapámat közvetlenül a háború befejezése után vesztettem el, aki a Mesztegnyőn lévő kertünk végében lépett aknára- emlékezett vissza a gyerekkorára Gévich Sándorné a somogygeszti találkozón, ahol a részvevők is felköszöntötték a kilencvenedik születésnapját nemrég betöltő idős asszonyt.

– Tizenöt éves koromig én is Mesztegnyőn éltem, aztán a háború elől menekülve kötöttem ki Gesztiben, ahol rövidesen férjhez is mentem- folytatta a múltidézést Ilonka néni. Mint elmondta, édesapja annak ellenére sem akarta otthagyni a szülőfaluját, hogy súlyos harcok folytak a térségben. A háborút még túlélte… Ő maga pedig végleg letelepedett Somogygesztiben, ahol négy gyermeknek adott életet. Közülük ma már csak hárman élnek, rajtuk kívül öt unokája és hét dédunokája köszöntötte a születésnapján, mint ahogy a szeretett közössége, az idősek szervezete sem feledkezett meg róla.

A kitüntetett figyelemre Ilonka néni nem csupán azzal szolgált rá, hogy az egyik alapítója volt a helyi nyugdíjas klubnak, de a faluban töltött hetvennégy éve alatt megnyerő egyéniségével, segítőkészségével és a közösségért végzett kiemelkedő munkájával az itt élők szívébe is belopta magát- tudtuk meg Valkó Ferencné klubvezetőtől, aki szerint Ilonka néni igazi közösségi ember, akire mindig, mindenben lehetett számítani.

– Nagyon szeretett énekelni és verset mondani, szívesen olvasott fel, de különösen a színjátszás állt közel hozzá. Rendkívül művelt, ugyanakkor végtelenül szerény, de határozott egyéniség. Kiválóan kézimunkázott, még a templom oltárterítője is az ő keze munkáját dicséri- avatott be a klubvezető, majd hozzátette: idős kora ellenére még ma is szívesen megy közéjük, de már csak beszélgetni.

Mindehhez Ilonka néni annyit fűzött hozzá:

– Fájós lábaim miatt ma már nehezebben mozgok, másként jól érzem magam. Azt is megsúgta, hogy még mindig szívesen mondana verset, de tisztában van azzal, hogy már nem tudná a régi színvonalon előadni. Így hát maradt az olvasás, ami napjai nagy részét ma is kitölti, de amíg lehet, a közösségétől sem akar elszakadni.