Most tervezi az újabb 35 évét Pápai Erika

– Meglepett, hogy ilyen gyakran jár Somogyban.

– Ez az ország legszebb tája, most is csodálatos utunk volt, gyönyörű, őszi napsütésben. Somogyország a mi szűkebb hazánk, mert a férjemnek, aki egyébként Kaposváron született, a megyében él a családja. Ma is meglátogattuk a szüleit, és kimentünk a kiskorpádi temetőbe. Felkerestük a fiam dédmamájának a sírját, ahol az a felirat olvasható, hogy „ élt 60 évet. ” Ez elgondolkodtatott, hogy mennyit változott az elmúlt évtizedekben a világ, kitolódott az életkor, másképp fogjuk fel az életet.

– Azt olvastam Önről, hogy közel a hatvanhoz is tele van célokkal, és húsz évet letagadhatna a korából. Ez utóbbi kétségkívül igaz. Mi a titka?

– A titok, hogy mindig legyenek célok az ember életében. Én a legkevésbé sem a nyugdíjra gyúrok. Mindig vannak periódusok, amikor meg kell határozni a célokat. Most éppen a olyan helyzetben vagyok, hogy egy újabb szakaszt próbálok elindítani az életemben. A fiam most fog érettségizni, és egy kamaszfiúval van egy anyának teendője, nem dőlhet hátra a karosszékben, még nagyon nem.

– Amikor Ön állt pályaválasztás előtt, mint most a fia, egyértelmű volt a színművészet?

– Nem, mert azt gondolom, érdemes sokfelé indulni, és akkor kiderül, hogy valakit mi érdekel annyira, hogy mindent meg tudna tenni érte. Engem sok minden érdekelt, kriminálpszichológus szerettem volna lenni, sokáig meg is maradt bennem ez a vágy. De volt egy nagyszerű színjátszó kör, az Ascher Oszkár Irodalmi Színpad, ahová hamar bekerültem. A Kodály Zoltán Zenei Általános iskolába jártam, állandóan szavaltattak és énekeltünk. Anyukám nagyon szerette az operát, ahová gyakran elvitt.

– Most tudtam meg, hogy amikor végzett a színművészetin, 1986-ban a kaposvári színház is hívta.

– Akkoriban Kaposvár és Szolnok volt izgalmas színházi műhely, mind a kettőbe hívtak, ahogy a Vígszínházba és a József Attila színházba is. Végül a József Attilát választottam, mert Iglódi István volt a zenés mesterségtanárom, akivel akkor és ott egy rettentően erős és komoly koncepciójú művész színház alakult. Törőcsik Mari, Andorai Péter is ott volt, kezdtünk Dosztojevszkijeket játszani. Iglódi István rendezőként engem a zene felé irányított. Már a főiskola alatt, harmadévben odavitt egy Brecht darab, majd egy musical főszerepére. Aztán elvitt Garas Dezső a Csárdáskirálynőre, és elindult egy elég erőteljes zenei pályám.

– A televízió miatt ismerte meg az egész ország, hiszen rengeteg tévéjátékban, filmben játszott.

– Én prózai szakon végeztem, drámai színésznő vagyok, de közben énekeltem is, amiről azt mondták, hogy ritkaság. Az életem első televíziós szerepe az Egy szerelem három éjszakája volt. Ez elvitt egy olyan műfaj felé, amit korábban nem ismertem. Én komoly zenei indíttatású vagyok, de a hangi adottságaim a szubrett-primadonna szerepkörre vagy musicalekre, zenés játékokra hivatottak. A Csárdáskirálynőt Bessenyei Feri bácsival, a Törőcsik Marival játszva megismerhettem, hogyan kell a zenés műfajt jól játszani, benne a drámai helyzeteket. Akkor más szinten lehet szórakoztatni. Láttak engem ezekben a szerepekben, és a televízióba hívtak, mert akkor rengeteg zenés műsor készült. Generációsan mi voltunk az utolsók Ráckevei Annával, akik ezt az országos népszerűséget még élvezhettük, talán utánuk jött még Für Anikó. Azután egy színész lehetőségei szűkültek, de nem a tehetség és a képesség. Átalakult a média, ma már más egy túlélőshow-ba színészként elmenni, mint eljátszani az Egy szerelem három éjszakáját. Az más lehetőség volt.

A 200 első randi

Most fogalmazom meg a következő 35 évemet, amire készülök, és ebben van szép lezárása is bizonyos dolgoknak, tette hozzá rejtélyesen Pápai Erika. Most fejezett be egy két évig tartó forgatást a 200 első randi című napi tévésorozatban. Ez új dolog volt az életében, hiszen korábban nem vállalt hasonló feladatott, de jónak tartja, hogy megismerhette, bár színészként számára ez a fajta munka nehezen egyeztethető össze a színházi feladatokkal. Két bemutatója volt nemrég. Nyáron Fesztbaum Béla rendezte az Óbudai Társaskörben a Budapest Orfeumot. A Lököttek című darabot az egykori kaposvári színész, Kelemen József rendezte. Remek volt együtt dolgozni vele, mondta erről Pápai Erika. A színésznő az utóbbi másfél hétben boldogan igyekszik nem csinálni semmit, és megpróbál pihenni, ahogy mondta, ehhez merni kell nem elvállalni dolgokat.